(1) „Ki igézett meg titeket…” (Galata 3,1–5)

ISTEN LELKÉNEK EREJE. – 1. Pál szentlelkesen hirdette az evangéliumot a galatáknak, tanítva, szemléltetve, érthetővé, „életessé” téve előttük Jézus Krisztus evangéliumát (1). – 2.  Pál igehirdetése azonban nem „hatásos” igehirdetés volt, nem emberi „igézet” volt, hanem általa Isten Lelke szólt, így a hallgatók a „hit Igéjét” hallhattál tőle (2). – 3. Az ember azonban annyira esztelen, hogy a külső, látványos, ügyes emberi hatásokra mindig fogékonyabb. Az ember „megigézhető”, ezáltal „eszét” veszti. Sajnos a nyugati keresztyénség azért gyenge, mert megigézett keresztyénség, külső, emberi hatásokból akar élni, a Lélek ereje helyett, ezért amit Lélekben kezdetünk, most testben fejezünk be? (3). – 4. Erre joggal mondja Pál: Ha így maradunk, hiába tapasztalunk nagy dolgokat, mert egyetlen nagy dolog létezik, Jézus Krisztus feltámadása, a mi üdvösségünkre (4). Őnélküle hiábavaló az életünk, hitünk, fáradozásunk, mindenünk (1Korinthus 15,16–17). – 5. Jöjj, Szentlélek, munkálj újból hatalmas erőkkel közöttünk, gyarló emberi igézetek helyett (5).

Ezékiel 22,23–31

474. dicséret

Source: http://igemellett.blog.hu/