(1) „Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót!” (Prédikátor 2,1–11)

A Prédikátor, mint Jeruzsálem királya élt a lehetőségeivel, és mindent kipróbált, amit csak lehetett, hogy életét jobbá tegye, nem tagadott meg magától semmi jót (10): élt az örömökkel (1–2); megitta a bort (3); fáradtságos munkával nagyszerű dolgokat alkotott (3–8); gazdaságát ezáltal is gyarapította szolgákkal, marhacsordával és juhnyájjal, ezüsttel és arannyal; élt a szép nőkkel (8); naggyá lett, és híre messze jutott (9). Mindezek egybehangzóak a Salamonról leírt feljegyzésekkel, amelyek a történeti könyvekben olvashatók. 

A Prédikátor mindezeket bölcsességgel próbálta ki, vagyis mindig megmaradt a határokon belül (3). Így volt ez a valóságban is? Éppen ez itt az egyik nehéz kérdés: Lehet-e bölcs annyira az ember, hogy ennyiféle jóval jól éljen, azokkal ne visszaéljen, megmaradva az Istentől rendelt, saját életét is építő, másokat is tiszteletben tartó, Istent dicsőítő határokon belül? Hiszen a felsoroltak mindegyike, egyenként is nagy kísértés, amelyekben nehéz megállni, mert határtalanul magával ránthat. Tudjuk, hogy Salamon király életében is hűtlenség és bukás lett a vége. Kevés ide az emberi bölcsesség. Ki kell mondani, hogy ebben a világban böjtre és lemondásra van szükség ahhoz, hogy megállhassunk: magamat megregulázom, hogy én magam alkalmatlanná ne váljak (1Korinthus 9,27). Nem szimpatikus megoldás ez egy élvezetekre kihegyezett világban, pedig nincs más megoldás.

Mindezek ugyanis kétségbeesett kísérletek arra nézve, hogy az ember átélje a jót (3), így megtalálja életének értelmét, küzdve a halál tényével, amely minden pillanatot megkérdőjelez és a múló idővel máris eltüntet, ránk hozva a következő pillanatot. A probléma: a halál. Kétféle menekülés létezik a halál elől, mindkettőt olvassuk itt. Az egyik: az élet élvezete, ahogy arra lehetőségünk nyílik; Salamon felsorolásában olvashattunk példákat. A másik: a kétségbeesett lemondás, a minden hiábavalóság és hasztalanság kínja, mert az öröm nyomában ott a szomorúság, a mámor nyomában a kijózanodás; az élvezeteket a kielégülés utáni üresség követi, a fáradságos munka tevékenységmániává és gürcöléssé torzul, a gazdagság és a nagyság viszonylagos és mulandó. 

A probléma: a halál. A megoldás: Jézus Krisztus, aki feltámadott a halálból. A megoldás: az Úrba vetett hit, hiszen nagyobb van itt Salamonnál (Máté 12,42), akiben a mennyei jó már e-világban a miénk; sőt, már ebben a világban megjeleníthetjük ezt a mennyei jót; mert „itt” szolgáló és nem élvező életet élünk. Ez az egyetlen megoldás. Az Úrban az ember tud örülni annak is, amire nemet mondhatott, amit elengedett, amit megélhetett volna, de nem élt meg; helyette másoknak adott.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Source: http://igemellett.blog.hu/