(1) „Menj el a fazekas házába…” (Jeremiás 18,1–12)

Gyönyörű példázat ez: JEREMIÁS A FAZEKASNÁL.

– 1. Isten kezében van ez a világ, saját népe és minden nép, az egész teremtett mindenség, ahogy a fazekas kezében van az agyag. Isten hívő népe ezt tudja. Ez a bizonyosság erőt ad és elveszi a félelmeket.

– 2. Isten szuverén Úr, akinek döntését senki sem bírálhatja felül, ahogy a fazekas is olyan edényt készít, amilyet akar. Ez a bizonyosság megakadályoz bennünket abban, hogy Istennel vitatkozzunk, hiszen Ő mindent úgy tesz, ahogy azt jónak látja (4), mert az úgy jó, nekünk is csak úgy jó. Éppen ez a megtérés: amikor az ember a saját gyarló szívétől és gondolataitól az Úrhoz tér, és engedelmesen az Úr Igéjéhez igazodik, hiszen Ő mindent jobban tud (10–12).

– 3. Isten kegyelmes Isten, aki újra képes gyúrni az agyagot, akárcsak a fazekas, hogy abból új, jobb, szebb edényt formáljon (4). Velünk is ezt cselekedte Jézus Krisztusban, az újjászületés csodájában. Nem vagyunk tökéletes edény, de végre „edény” vagyunk, akik befogadhatjuk az Urat, az Ő Igéjét, és a ránk bízott embereket.

Zsidók 10,19–39

323. dicséret

Source: http://igemellett.blog.hu/