(13) „…aki nem cselekedett irgalmasságot…” (Jakab 2,1–13)*

AZ IRGALMASSÁGRÓL… – 1. A krisztusi irgalmasság mennyire jelenik meg az életünkben? Mennyire vagyunk krisztusi emberek? (12–13) Ez egy alapkérdés (4–11). Ne a nagy dolgoknál kezdjük a számonkérést. – 2. Mennyire vagyunk irgalmasok egymáshoz a hétköznapokban? – 3. Mennyire vállaljuk fel azt a kockázatot, hogy az irgalmassággal visszaélhetnek? Létezhet-e kemény feltételeket támasztó irgalmasság? – 4. Irgalmasságra van szükség, igen! De először Jézus Krisztus megváltó szeretetére lenne szükség, mert amíg az Ő kegyelme nem járta át a világot, addig az irgalmassággal halálosan visszaélhetnek. Ott kezdődhet valóságos változás ebben a kérdésben is, ahol a sokféleképpen „gazdag”, tehetős, okos, szép is rájön arra, hogy mennyire szegény, bűnös, halandó, és mindenben Isten irgalmára szorul (Máté 5,3). Ez a felismerés odakergeti őt Isten krisztusi kegyelméhez, amely aztán utat nyit a szeretet törvényének betartására a sokféleképpen „szegények” és „elesettek” felé (Máté 5,19), az ő életében is (6–11). – A világon csak ez a megtérő felismerés segíthet!

Ezékiel 43,1–12

318. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

AZ IRGALMASSÁGRÓL…

– 1. A Jézus Krisztusban kapott új életünk mennyire látszik rajtunk?

Ő gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi Őáltala meggazdagodjunk (2Korinthus 8,9).

Mit jelent hitben gazdagnak lenni?

Isten a világ szemében szegényeket és megvetetteket választotta ki (1Korinthus 1,26).

– 2. A keresztyén gyülekezetekben ugyanolyan személyválogatás történik, mint a világban, vagyis a sokféleképpen „gazdagot”, a tehetőst, az okost, a tehetségest, a szépet mindig jobban megbecsülték (2–3; 9).

Így volt ez az egyház történetében mindig, így van ez ma is.

Az egyházban is ugyanúgy folyik a „sztárolás”, mint a világban.

Ahhoz pedig mindig tökéletesen értettünk, hogy a saját magunk kegyességi és egyéb szempontrendszere szerinti „gazdagot” nemcsak kiemeljük, hanem a többiektől elkülönüljünk.

Ez a korabeli gyülekezetben sem volt másként, sajnos!

– 3. De többről van itt szó, mint pusztán szociális kérdésről.

Nem a szegénység összetett problémájáról beszél csupán az Ige.

Nem arról szól, mintha a szegénység önmagában érdem lenne (1–3).

– 4. Tény (5), hogy Isten Jézus Krisztusban nyilatkozott erről is (2Korinthus 8,9), miszerint Ő a világ szemében szegényeket és megvetetteket választotta ki magának (1Korinthus 1,26).

– 5. A szegényekhez való viszonyunk itt egy példa arra nézve, hogy a krisztusi irgalmasság mennyire jelenik meg az életünkben?

Mennyire vagyunk krisztusi emberek? (12–13)

Ez egy alapkérdés (4–11).

Ne a nagy dolgoknál kezdjük a számonkérést.

Mennyire vagyunk irgalmasok egymáshoz a hétköznapokban?

Mennyire vállaljuk fel azt a kockázatot, hogy az irgalmassággal visszaélhetnek?

Létezhet–e határokat meghúzó, kemény feltételeket támasztó irgalmasság?

Azt jelenti az irgalmasság, hogy másokon segítve a magamét és a rám bízottat beáldozom?

Mennyire tudunk különbséget tenni, hogy mi az Úr kegyelméből legfeljebb „krisztusiak” lehetünk, de nem mi vagyunk a Jézus Krisztus?

– 6. Irgalmasságra van szükség, igen!

De először Jézus Krisztus megváltó szeretetére lenne szükség, mert amíg az Ő kegyelme nem járta át a világot, addig az irgalmassággal halálosan visszaélhetnek.

Ott kezdődhet valóságos változás ebben a kérdésben is, ahol a sokféleképpen „gazdag”, tehetős, okos, szép is rájön arra, hogy mennyire szegény, bűnös, halandó, és mindenben Isten irgalmára szorul (Máté 5,3).

Ez a felismerés odakergeti őt Isten krisztusi kegyelméhez, amely aztán utat nyit a szeretet törvényének betartására a sokféleképpen „szegények” és „elesettek” felé (Máté 5,19), az ő életében is (6–11).

– A világon csak ez a megtérő felismerés segíthet!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Source: http://igemellett.blog.hu/