(13) „Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.” (Jób 36,26–37,13)

ISTEN FENSÉGE VITATHATATLAN, Isten igazsága kétségtelen, Isten örökkévalósága nélkülözhetetlen, és Isten szeretetéből fakad és újul meg minden élet. – 1. Elíhú éneke Isten dicsőségéről szól, amelynek csak egyik látható jele a teremtett világ szépsége, és ugyanakkor átláthatatlanul félelmetes volta. Elíhú egy közelgő viharról énekel, amely egyszerre frissítő életet adó, ugyanakkor mennydörgésével és pusztításával megrettentő is (36,26–33). A jószág is érzi a vihar közeledtét (36,33), de az ember mindebben megtapasztalhatja Isten jelenlétét, hatalmát, cselekvését (37,7). – 2. Isten hatalma joggal ébreszt félelmet az emberben, hiszen az Istenfélelem lényege éppen az, hogy elismerjük az Úr hatalmát, és alázattal leborulunk előtte, megvallva, hogy Őneki mindig igaza van, és Őrá szorulunk (37,1–13). – 3. Isten pedig megmutatta Jézus Krisztusban, hogy igazsága teremtő, újjáteremtő és megváltó szeretet, amellyel felemeli az Őelőtte leborulót. Így Isten népe az Ő feddésében is megváltó szeretetének kezét látja (37,13). – 4. Milyen a mi „látásmódunk”, ítéletes vagy kegyelmes? Hiszen ezzel a látásmóddal közeledünk a Bibliához, egymáshoz, mindenhez…

1Korinthus 5

139. zsoltár

Source: http://igemellett.blog.hu/