(16) „…a bölcsesség megment…” (Példabeszédek 2)

2020-02-27 refdunantul

– Minden neves kultúrának van bölcsességirodalma. Ezt a mindenki számára ismert „műfajt” és keretet kihasználva fogalmazza meg a Példabeszédek könyve azt az egyetlen kincset, amit Isten népe kapott az ő Urától. A megszokott keret, a bölcsesség emlegetése a régi, de a tartalom teljesen új. Az ismert keret a teljesen új tartalom befogadását segíti elő. Felhasználhatjuk azokat a műfajokat, amelyeket a világ ért, ha Isten Igéjének örömhírét akarjuk továbbadni.

– A bölcsesség Isten ajándéka, nem pedig emberi töprengés, kreativitás és eszmecsere eredménye (6). Ez a bölcsesség Isten kijelentésének, Isten törvényének és az abban megmutatkozó szeretetének ismeretét jelenti, amely üdvösséges rendet teremt a káoszban. Ezt a bölcsességet el lehet kérni Istentől (3–5). Ezt az ismeretet át lehet adni a következő generációnak (1–2). Ez a bölcsesség értelmet és áldott irányt ad az emberi életnek, védelmet biztosít, gyönyörűséggel tölt el, és megment (7–12).

– Isten bölcsessége: az Ő mentő szeretete. Isten Igéjének, kijelentett törvényének szíve az Ő mentő szeretete: Jézus Krisztus. Ez a mentő szeretet megvált a haláltól, és ebben a világban is úton tart, konkrét veszedelmektől óv meg! Ez a mentő szeretet megment az álnok embertől (12–15), az idegen asszonytól (16–19), a helytelen út végén tátongó szakadéktól (20), teljes bukástól; a végső kipusztulástól (20–22).

Egy felújított épület az átadás előtt szemre szép. De a vevő nem tudja, mi is van valójában „benne”, illetve mit spóroltak ki belőle; noha ő borsos árat fizet érte.

Vannak olyan helyzetek is, amikor még az üzembe helyezés előtt kiugranak a bajok. Láttam már ilyet is, mégpedig „zsinórban” többet! A gipszkartonos csavarokkal elfúrták a vízvezetéket; még jó, hogy nem áztatott el mindent a víznyomás. Aztán kiderült, hogy nemcsak a vízcsövet fúrták el, hanem az elektromos vezetéket is; hála, hogy egy elektromos zárlat miatt nem égett le a felújított épület. Még mindig nincs vége: harmadszorra az is kiderült, hogy az internet és kábeltelevízió vezetékét is elfúrták a gipszkartonos „szakemberek”: nincs jel.

Lehet visszabontani a kartont: a kész ház újból építési területté lett egy pillanat alatt. A „szakmák” nem figyelnek egymásra: a festő összekeni az asztalos munkáját; meszessé és festékessé lesz az új ablak…

Ilyen helyzetben csak az Úr ad bölcsességet!

Ez a bölcsesség mennyei erő, hogy mégse torpanjunk meg, ne adjuk fel, hanem tegyük meg azt, amit lehet; tegyük jobbá a helyzetet.

Ez a bölcsesség Istentől való értelem, higgadt belátás, amellyel a hívő ember felismeri azt, hogy többnyire gyarló tevékenységet végzünk ezen a világon: tökéletlen emberek fontoskodó és önző kapkodása ez, nyomában ezernyi hibával és bajjal. A bölcs ember nem vár túl sokat a másiktól; nem azért, mert nem szereti a másik embert, hanem mert ismeri saját magát is.

Ez a bölcsesség el is tudja engedni a dolgait; küzdöttem, nem megy, az Úr másként akarta: nem sikerült. A bölcs ember tud elengedni! Nemcsak küzdeni nagy dolog, hanem feladni is! Bizony, kifakadt előttem valaki: – Az összetákolt lakás méregdrága volt, becsaptak, én meg benne ragadtam, tönkrementem miatta. – A bölcs ember tud kétségbeesni, mert meghallotta ebben a nyomorúságban az Úr intését is.

Ez a bölcsesség egy idő után, már csakis az Úrra hagyatkozik, mindent elfogad az Isten kezéből, így teszi a dolgát hűséggel; a mennyei erőt elkérve; teszi, amit lehet, amíg lehet…

Lukács 10,1–20