(16) „Ekkor megrémül az egész nép…” (2Mózes 19)

GYARLÓ, EMBERI GONDOLATAINK MEGKÍSÉRTENEK, ahogy ezt a fejezetet olvassuk. – 1. Kihozta népét az Úr Egyiptomból, de mekkora ára volt ennek (1): – beleértve az egyiptomi elsőszülötteket, a tengerbe veszett ellenséges sereget; – de ide sorolva a nép szorongását, félelmeit, fáradtságát, fájdalmát, otthagyva mindazt a keveset, amit idegenben összekuporgattak, a pusztai éhséget és szomjúságot; – nem is beszélve arról a félelmetes Istenről, akit most megjelenik számukra a Sinai hegy ködében (16–19), aki szent, érinthetetlen,  megközelíthetetlen, számonkérő, fenyegető, hiszen a legkisebb tévesztést halállal bünteti (10–15); – miközben hatalmas feladatot bíz kiválasztott népére, hogy szent néppé legyenek a világban, az Urat hirdetve (5–6; 1Péter 2,9). – 2. Csak Jézus Krisztusra tekintve láthatjuk igazán ezt az Istent (János 14,9). Az Úr joggal szigorú, mert ebben a világban mindent birtokolna és szétverne a bűn, és még Istent is kisajátítaná, de az Isten ezt nem engedi (21–23). Értünk szigorú Ő. Ugyanakkor szigorát megváltó, szabadító szeretetét vezeti…*

Máté 22,23–33

425. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez a szeretet pedig nem engedi, hogy az általunk vélt „jóba” beleragadjunk, amikor Ő sokkal jobbat készített számunkra.

Ne sajnáljuk azt, amit Ő kivett a kezünkből, hiszen üres kezünk, „életünk” képes megragadni azt, amit csak Ő ajándékozhat nekünk (Máté 5,3), de ami sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23).

Az igazi gyógyuláshoz kell a félelem, az ijedtség és a szenvedés is.

– 3. Higgyük el, hogy Ő olyan maradéktalan jót készített nekünk a Jézus Krisztusban, és általunk az egész világnak, hiszen az Úré az egész föld, aminek örömében azt is megtaláljuk, aki, ami nekünk ebben a világban, Isten szerint fontos és kedves volt.

Ő sasszárnyon hordoz akkor is, amikor már menni is alig tudunk (4).

Ezt soha ne felejtsük el!

Ez a hit.

Source: http://igemellett.blog.hu/