(18) „…semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…” (Róma 15,14-33)*

Pál hangsúlyozza, hogy semmi olyanról nem mer beszélni, amit nem Jézus Krisztus tett általa (18). Más népek között az evangélium hirdetése akkor még töretlen ugar volt. Pál erő feletti, életveszélyes (30-33), de felülről megáldott küldetése volt, Isten akaratából, hogy az első szántást elvégezze (14-21). Mi már az Ő munkájába állhattunk, és még sokakéba, akik előttünk jártak. Mégis, az apostol milyen alázattal vall szolgálatáról: Nem én tettem, hanem Jézus Krisztus cselekedett általam. Ez az alázat Jézus Krisztus mai szolgáinak életében is nélkülözhetetlen ajándék, amely az előttük járt szolgákra is hálával tekint. Hozzátéve, hogy ez az alázat naponta könyörög azért, hogy saját cselekvését soha ne keverje össze az Úréval. Pál alázata megmutatkozik terveiben is. Vágyódik Hispániába, megállva Rómában (22-24), ahol majd azt reméli, hogy kissé megpihenhet a testvérek között (32). De előtte még a pogányokból megtért testvérek adományát viszi Macedóniából és Akhájából a jeruzsálemi zsidókeresztyén gyülekezetbe (25-29). Micsoda alázat ez is: egymáshoz szeretni a keresztyénség nagy családjait. Több ez, mint alázat, küldetéses szolgálat, amelynek során az élete sem volt drága. Ez a hitvallásos alázat sokat segíthetne rajtunk.

Nehémiás 11

48. zsoltár

* Hatalmas igeszakasz ez is. Csak egy ragyogó gyöngyszemét csodálhatjuk meg most.

Source: http://igemellett.blog.hu/