(19) „…megparancsoltam…” (Nehémiás 13,23–31)

ÉLETMENTŐ PARANCS.

– 1. Nehémiás határozottan intézkedett, parancsokat osztott (19–22), ha kellett, akkor fenyített (25), de rendet tett. Valóban, csak így lehetséges megelőzni a halálos káoszt.

– 2. Nehémiás ugyanakkor hatalmával, tekintélyével soha nem élt vissza. Nehémiás tudta, hogy Isten ügyének, Isten népének szolgálatában áll, vagyis elhívását szolgálatra kapta, amivel köteles elszámolni, aminek Istentől rendelt határai vannak. Ezért Nehémiás, minden intézkedése után imádkozott (14; 22; 31), hogy az Úr bölcsességgel vezesse rendelkezéseit, emlékezzen meg azokról az ő javára. Ez az imádság azt is kéri, hogy Nehémiás el ne követhessen „túlkapásokat” a szigorában. Hiszen ez ilyen helyzetekben mindig nagy kísértés.

– 3. Ebből az is kiderül, hogy sokkal több történik itt, mint puszta „rendcsinálás”. Itt Isten népének ébresztése, megmenekítése, megtartása a lényeg, ami a halálos szakadék előtt csak vesszővel és bottal terelgetve érvényesíthető (Zsoltárok 23,4). Nehémiás biztosítja a papok és léviták szolgálatát (10–14), a nyugalom napjának megszentelését (15–22), a nép saját hitének tisztaságát és annak továbbadását (23–31).

– 4. Mindezeket Nehémiás vasszigorral teszi. Ebben a szigorban azonban most Isten megtartó kegyelme „mozdul”. A törvényben ott az evangélium, azaz Krisztus.

János 12,44–50

164. dicséret

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Source: http://igemellett.blog.hu/