2021.11.05 TEM Kádár Tibor festőművész temetése

Igehirdetés Kádár Tibor festőművész hamvai felett

„Ez most nyilvánvalóvá lett, a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Timóteus 1,10)

 

Ez most nyilvánvalóvá lett, hangsúlyozza az apostol ebben a gyönyörű igeversben.

Kádár Tibor festőművész testvérünk hamvainál meghirdetjük, életéért és művészetéért hálát adva, szerettei és a jelenlévők vigasztalására, valamint a feltámadott Jézus Krisztusra tekintve az áldott, egyetlen nyilvánvalóságot.

 

Nyilvánvaló az, amihez nem férhet kétség, amiben egyetértünk, ami tagadhatatlan tény, bizonyosság, éppen ezért biztos támasz minden időben, életünkben és halálunkban, a halálon túl is.

Ami valóban és igazán nyilvánvaló, az mutatja meg számunkra az igazi, lényegi, a földi életen túli valóságot is, hogy áldássá és boldoggá tegye ezt a földi életet.

 

Amikor mindezeket kimondjuk, azonnal feltehetjük a kérdést: mi az, ami nyilvánvaló ebben a bizonytalan világban, ahol minden jelenség, történés, alkotás sokféleképpen értékelhető?

Szinte már eljutottunk odáig, hogy ahány ember, annyi látásmód létezik.

Miként beszélhetünk itt olyan nyilvánvalóságról, amihez kétség nem fér, amiben egyetértünk és amiben megnyugodhatunk?

Létezik-e ilyen nyilvánvalóság ebben a világban, ahol eleve az a legnagyobb probléma, és minden más bajunk valójában ebből fakad, hogy van halál, van elmúlás és odáig is ezernyi kérdés gyötörhet bennünket.

Valójában arról van itt szó: létezik-e biztos pont e világban, amibe bizonyossággal kapaszkodhatunk, ez életben és ez életen túl, a hanyatlás, az összeomlás, a csalódás és az elmúlás veszélye nélkül?

Ez itt igazából a fő kérdés.

 

Kádár Tibor festőművész hamvainál, a felolvasott bibliai Ige alapján, hadd hirdessem életünk és halálunk kérdéseire az egyetlen megnyugtató választ, mint áldott nyilvánvalóságot!

Isten megtartó szeretettel szeret bennünket, nem azért adta nekünk az élet ajándékát, hogy azt elvegye tőlünk.

Egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, az Ő kereszthalála és feltámadása által nyilvánvalóvá tette számunkra ezt a megtartó szeretetet, a sötétségből világosság ragyogott fel számunkra, földi életünk megújulhat, az örök élet tágasságában, miközben a búcsú perceiben adatik vigasztalás és hálaadás.

Minden biztos nyilvánvalóság ebből az áldott nyilvánvalóságból fakad: Isten megtörte a halál erejét, Jézus Krisztusban, Üdvözítőnkben, megjelenése által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.

Ezt a hírt az apostol evangéliumnak nevezi, örömhírnek, amely a legnehezebb helyzetben is bizonyosságot, kapaszkodót ajándékoz nekünk, hiszen akár élünk, akár halunk, a megtartó Úré vagyunk, aki nem engedi életünket aláhullani.

Ez a világ legnagyobb örömhíre, amelyből minden értelmes, nemcsak magának élő, alkotó és boldog élet fakad. Ez a nagy örömhír szólal meg itt és most is.

Ez az örömhír emberi értelemben felfoghatatlan, csak hit által ragadható meg. Isten azonban formál bennünket az életúton, életünk minden eseményével is, hogy egyre inkább kimunkálja bennünk a hitet, amely ezt az áldott nyilvánvalóságot megragadhatja.

Ami ennél kevesebb, abban mindig ott van a végső csalódás veszélye.

 

Áldott legyen tehát az Isten, hogy számunkra is nyilvánvalóvá lehet, egyre inkább nyilvánvalóvá lesz ez a boldog bizonyosság.

Ez az áldott nyilvánvalóság, a feltámadott Jézus Krisztusra tekintve, Kádár Tibor festőművész hamvainál, itt és most, egészen személyesen a következőket jelenti.

 

Ez az áldott nyilvánvalóság nyilvánvalóvá lett számunkra Kádár Tibor életművében, abban az ajándékban, amit ő Istentől kapott.

Hamarosan teljes nekrológban adunk hálát mindazért, amit Kádár Tibor művészetén keresztül kaptunk az Úrtól.

Hálát adunk a kolozsvári és a veszprémi korszakért, örömökért és próbatételekért.

Az igaz művészetben mindig az történik, hogy a mennyei világ ihletett gazdagsága mutat rá a földi világ valóságára, miközben az ember kérdez, kiált, még örömében is, az Úrtól való megoldás után. Kádár Tibor alkotásaiban is ezt láthatjuk.

Hálát adunk a gyönyörű, magyar nyelvünkön megszólaló versekhez készített grafikáiért.

Hálát adunk a gyökerekért, a saját értékeink megmaradásáért küzdő kalotaszegi korszakért.

Magasztaljuk az Urat az arcképfestészetért, amely Kádár Tibor művészetében identitásmeghatározó és identitásőrző műfaj, ide sorolva az arcképeket tartalmazó monumentális tablókat. Milyen tökéletes arcképek ezek, és mégis sokkal többek ezek az alkotások arcképeknél. Nézzünk csak rá például Bartók arcképére.

Hálásak vagyunk a veszprémi korszakért, annak minden alkotásáért.

Külön köszönjük Urunk a szakrális műveket!

Az úrvacsoráról készített alkotásokat, hátulról megfestve, így láttatva az emberi feszültséget, és a közelgő isteni megoldást, miközben nem látunk arcokat, de látunk még kifejezőbb mozdulatokat, és mi magunk is döntésre kényszerülünk, hogy hol állunk ebben a történetben.

Valóban mennyei ihletettséget élünk át, az evangélium, az áldott nyilvánvalóság bizonyosságát, amikor a megfeszített Krisztusról készült festményeit tekintjük meg, „Vigyázó” címmel. Szinte illusztrálja az a festmény a mai Ige üzenetét: sötétségből világosságra hozta az Úr számunkra az elmúlhatatlan életet, ahogy a kereszt és a Megfeszített körül a sötétségből kiaranylik a fény. Az „Utolsó vacsora” egyik feldolgozásánál is hátulról látva Jézust és a tanítványokat, ragyogó, aranyló égboltra tekintünk, a kép alsó harmada még sötét, de kétharmada már csupa aranyló világosság. Amíg üres a Golgota, ez is utalás egy 1994-es festményére, minden szín sokkal komorabb, joggal.

A feltámadott Jézus Krisztusra tekintve, igazán nyilvánvalóvá lett számunkra az az ajándék, amit ő kapott Istentől, és amit mi kaptunk az Úrtól általa, szerte a Kárpát-medencében és messze túl azon.

 

De hadd hangsúlyozzam, itt e hamvaknál azt is, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá lett Kádár Tibor testvérünk számára is az Isten megtartó szeretete.

Folyamatosan vezette őt az Isten ezen az úton.

Feleségével együtt többször eljött az almádi istentiszteletekre.

Ő a festményein keresztül hirdette az evangéliumot, nemcsak a szakrális képein keresztül.

Meggyőződésünk, hogy minden igaz művészet, az élő Isten színe előtti szent alkotás.

Még a kalotaszegi korszakhoz tartozó kép, az 1987-es „Beszögezett kapu” című alkotás, a maga egyszerűségében is lenyűgöző. Kiáltás egy kultúráért, egy népért, kiáltás önmagunkért, de kiáltás minden emberért, mert annyi mindent beszögezünk, elveszni hagyunk. Ez a beszögezett kapu az emberlét sokféle zártságára is utal.

Kádár Tibor számára folyamatosan nyilvánvalóvá lett, hogy Isten megnyitotta ezt a kaput, megszabadított minket tévesztésektől, betegségtől, haláltól.

Kádár Tibor számára nyilvánvalóvá lett, hogy Ő akkor is megszabadít bennünket, ha egy-egy szorult helyzetből már nem szabadít ki minket az Isten, e-világban. Itt bizonyos kapuk már zárva maradnak.

De Jézus sírja nyitva van, életünk megérkezés felé vezető kapuja nyitott.

A halála előtti napon jártam nála, még tudtunk imádkozni, együtt mondtuk az Úri imádságot, és amikor megáldottam, feleségével együtt láttuk rajta a mennyei nyugalmat, a hazaérkezés felé vezető út hálaadó, elengedni tudó, megbékült, hívő nyugalmát.

 

Végezetül, gyászoló család, gyászoló gyülekezet: legyen egyre inkább nyilvánvaló számunkra is az Isten szeretete, amely megtartó szeretet, amely az áldott, egyetlen nyilvánvalóság, és amely földi életünk minden valóságát, minden körülmények között boldoggá teszi az örök élet távlataiban.

Ez a nyilvánvalóság adjon vigasztalást szeretteinek, feleségének, hűséges társának, aki mindvégig támogatta őt, és az utolsó percig mellette volt. Ez a nyilvánvalóság adjon vigasztalást gyermekeinek, és nekünk is, akik most itt vagyunk, és ezzel a reménységgel búcsúzunk: Isten velünk, viszontlátásra. Ez a bizonyosság járja át tisztelőit, művésztársait, Kolozsvár és Veszprém városát, a Kárpát-medencei magyarságot, keresztyén gyökereiben megerősödve.

 

Ez az áldott nyilvánvalóság, hogy Jézus feltámadt a halálból, és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet; az egyetlen biztos pont, amely minket is arra a szolgálatra hív, hogy Isten eszközeként biztos támasz legyünk a mellettünk élő számára, életünkkel, munkánkkal, alkotásainkkal.

Kádár Tibor művésztestvérünk Isten ilyen áldott eszköze volt. Dicsőség legyen érte az Úrnak, emléke legyen áldott az örök élet reménységében.

Műveiben generációk fognak gyönyörködni, és egyben találkozni ezzel az áldott bizonyossággal.

 

Ámen.

 

Temetési istentisztelet, Veszprém, Vámosi úti temető 2021. november 5.