(21) „Megkívántam…” (Józsué 7)

– Isten megáldja népét, és győzelemre segíti őket, ha azok engedelmeskednek parancsainak. De Isten azonnal visszavonja áldását népéről, ha azok engedetlenné lesznek Ővele. Elég egyetlen botlás, vagy egy valaki bűne, és máris az egész nép bűnhődik miatta. Amikor Ákán elvesz a jerikói kincsekből, amelyeket Isten parancsa szerint, teljesen meg kellett volna semmisíteni, akkor Isten az egész népről leveszi a győzelemre segítő áldását. Aj városa előtt maroknyi sereg verte meg őket (1–7). Józsué leborulva imádkozott (8–9), könyörgő szívvel tudakolta a baj okát (10–12), majd sorsvetéssel rátaláltak az engedetlen Ákánra (13–19), akit bűnvallása után, családjával együtt agyonköveztek az Ákór völgyében, tetemüket elégették és hatalmas kőrakást emeltek a hamvak fölé (20–26).

– Jézus Krisztusban Isten áldása azóta kiteljesedett, és más értelmet nyert. Isten áldása nélkülözhetetlen, de az nem feltétlenül látható győzelmek sorában ölt testet, hiszen a feltámadott Jézus Krisztusban a végső győzelem már a miénk. Isten hívő népe tud szolgálni, alul maradni, „nem győzni” is… Isten áldása és az engedelmes élet most fordítva kapcsolódik egymáshoz, mint akkor: a megnyert, krisztusi áldásból, az üdvösség öröméből következik a hívő, engedelmes élet; és nem az engedelmes élet érdemli ki az áldásokat. A mi engedelmességünk, ebben a világban mindig töredékes, de Isten Lelke által egyre szilárdabb. Isten áldott népe ma is komolyan veszi az Isten által megítélt bűnt, azt nem tűri meg maga körül (12), mert az képmutató élethez vezetne. Isten kegyelme megbocsátja a bűnt, de ugyanakkor mennyei erőt ad arra, hogy kísértéseinkben megálljunk. „Szegény Ákán”: kísértésbe esett, megtetszett neki valami, megkívánta és elvette. Ezután, hiába vallotta meg bűnét, kínhalállal irtották ki őt, családjával együtt (20–26). Nem volt irgalom! Ma van irgalom, bocsánat, könyörület a Jézus Krisztusban. Még a halál és a gonosz hatalmával szemben is győzelem adatik nekünk. Isten az Ákor völgyét a reménység kapujává tette (Hóseás 2,17). Ezzel a kegyelemmel azonban nem lehet visszaélni!

– Mennyi mindent megkívánunk! Mennyi mindent el is veszünk ezekből: felvállaltan, titkon, vagy gondolatban (Máté 5,28). Ebben a nagy szabadságban még a bűnvallást is hanyagoljuk, mert nekünk minden „jó” kijár. Isten népe is „nagy szabadságban” él… De hitünk és életünk kiüresedett, az Ákor völgyében élünk, nincs rajtunk az Úr áldása. Itt az ideje, hogy megolvadjon a szívünk az Úr előtt (5), rádöbbenve helyzetünk halálos tarthatatlanságára.

Lukács 22,1–6

Source: http://igemellett.blog.hu/