(24) „Mi marad nekem?” (Bírák 18,11–31)

Hányszor, de hányszor láttam pont ilyen esetet, mint amilyet Míká átélt. Most, bűnbánattal, hadd fogalmazzak kollektív módon! Éljük az életünket, észre sem vesszük, ahogy kialakítjuk életünk bálványait, „házi szentélyeit”, saját életünk fontos, biztonságosnak hitt pontjait – amelyek nélkül nem lehet élni –, de amelyekről nem is tudjuk, hogy olyannyira irányítanak és meghatároznak bennünket, hogy már az élő Isten egyetlen, első helyét vették át az életünkben, tehát bálványokká lettek. 

Aztán történik valami… Jött Dán törzse, akik új lakóhelyet kerestek, és Míká házának korábbi vendégszeretetét úgy hálálták meg, hogy nagy sokasággal betörtek Míkához – hatszázan egy ellen – és elvitték a drága pénzen, ezeregyszáz ezüstért (17,2) készített házi bálványát, meg elcsábították a maszek vallását legalizáló lévitáját. Teljesen feldúlták Míká, saját maga számára berendezett, életét; noha korábban Míká sem volt kíméletes másokkal, hiszen saját anyját is meglopta. De mindig más, ha a dolgok velünk történnek meg; ha mi éljük át, hogy elvették azt, amit eddig sikerült felépítenünk. Önvizsgálatra hív ez a történet! (11–22) 

Megrendítő, ahogy ez a sokféleképpen megtévedt Míká kétségbeesve felkiált: „Mi marad nekem?” Mi marad nekünk, ha életünk biztonságosnak hitt bástyáit lerombolják? Megtörténhet velünk is, hogy valami történik, jönnek mások, elveszik életünk bálványait, sikereit, kincseit; mi pedig kétségbeesve felkiáltunk: „Mi marad nekünk?!” Erre válaszként, ráadásként megkapjuk azt, hogy fogjuk be a szánkat, ne merjünk panaszkodni, vagy a fájdalmunkat kimutatni; örüljünk, hogy még élünk (23–25). 

A bálvány nélküli, élő hit ott kezdődik, amikor az ember igazán szembesül ezzel a kérdéssel: Mi marad nekünk az élő Isten nélkül? Hiszen, ha már „itt” mindent kivesznek a kezünkből, vagy minden kihullik a kezünkből, és még ránk is kiabálnak, hogy ne merjünk nyögni se emiatt – láttam már ilyet – akkor döbbenünk rá, hogy mennyi bálvánnyal volt terhelt az életünk. A hit ott kezdődik, amikor az ember megadja magát a legerősebbnek (26), aki úgy a legerősebb, hogy irgalmas, minket megtisztító szeretetével még a halált és a bűnt is legyőzte. Jöjj, Urunk, feltámadott Jézus Krisztus, örök élet királya, Te vedd kézbe az életünket; és cselekedd, hogy mindent a Te kezedből vehessünk el e-világban, és oda tudjuk majd visszaadni azokat! 

Source: http://igemellett.blog.hu/