(27) „Az embereknél lehetetlen, de az Istennek nem…” (Márk 10,17–31)
– A gazdag ifjú nem tudta elhagyni sokféle földi kincseit, nagy vagyonát, „gazdagságát” Jézus Krisztusért (17–21), ezért szomorúan, elkomorult arccal távozott Jézus közeléből (22).
– Ekkor Jézus a tanítványaihoz fordult és kijelentett egy tényt: nehéz bejutni az Isten országába (24–25). Embereknek, emberi erővel lehetetlen ez (27), mint ahogy a tevének lehetetlen átjutni a tű fokán (25). A kép szó szerinti értelemben is, de a magyarázatok értelmében is a lehetetlenséget fejezi ki: sem a tű fokán, sem a „tű fokának” becézett szoros, pici kapun nem férhetett át a teve.
– Ezt az emberileg lehetetlent tovább fokozta Jézus, amikor a tanítványokhoz fordulva azt hangsúlyozta, hogy házat, testvért, szülőt, gyermeket, földet, vagyont; mindent el kell hagyni Őérte és az evangéliumért (28–29).
– Mi is kérdezhetjük; én is kérdezem, aki nem tudok a családom nélkül létezni, akinek fontos a háza, vágyik végre a saját háza után, akinek fontosak a személyes cuccai: akkor ki üdvözülhet? (26).
– Embereknél ez lehetetlen! Isten cselekszik mindent! Isten képes változtatni a földi „sorrendeken”! (31) A halálban pedig minden e-világi gyarló ragaszkodásunk semmivé lesz. Ám az Úrban mindent elengedve, százannyit kapunk vissza, a ránk bízottakat különösen. Ekkor Istentől rendelt helyén, más minőségben kapjuk vissza a „kincseket”, az üdvösség bizonyosságában (30).
5Mózes 32,26–52
264. dicséret
Source: http://igemellett.blog.hu/
