(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

Jézus követése emberileg félelmetes-félelemmel jár: tanításának elvárása emberfeletti, miközben önmegtagadásról, kereszthordozásról (Lukács 14,25–27), alázatról (Máté 11,29), üldöztetésről (10,30), rettenetes embereknek és „rettenetesen kegyes” embereknek való megalázó kiszolgáltatottságról, kiszenvedésről, halálról szól (33–34).

Egy örökké kétkedő ismerősöm egyszer odakanyarította nekem a megjegyzést: – A Biblia üzenete embertelen, életellenes, és amilyen rendszert formált belőle a keresztyénség, az különösen embertelen.

Eltalált a megjegyzés és lebénított, nem is tudtam azonnal visszavágni. Nyilván nem is kellett!

Persze, halljuk-e a lényeget?

Én gyönyörködöm a Bach kantátákban, és sokak számára ez hallgathatatlan zene. – Csupán egy szűk réteg kincse! – mondta a komolyzenei CD kereskedő, amikor megrendeltem nála a Bach kantáták összkiadását.

Jézus kijelentéséből is pont a lényeget nem halljuk meg? A tanítványok sem hallották meg akkor, csak később: „…de három nap múlva feltámad.” (34).

Jézus a saját váltsághaláláról és feltámadásáról szólt (32), immár harmadszor! Ő az, aki minket megvált az életre, megszabadít a félelmektől. Jézus Krisztus szerint is ez az egyetlen fókusz, ahonnan a Biblia szemlélhető.

Mi már nem félünk!

5Mózes 33

42. zsoltár

Source: http://igemellett.blog.hu/