(36) „Még Egyiptom miatt is megszégyenülsz…” (Jeremiás 2)

AZ ÚR NEM AKARJA, HOGY MEGSZÉGYENÜLJÜNK.

– 1. A megszégyenülés nem csupán szégyen, hanem végső kudarc, pusztulás, halál és kárhozat. Jeremiás tökéletesen szemlélteti ezt az állapotot: repedezett falu víztartók vagyunk, amelyek nem tartják a vizet, kiszáradnak (13). Akarjuk az életet, de Isten nélkül olyan ez az önző akarás, mintha vizet markolnánk, mert az kifolyik a kezünkből (14–19).

– 2. A megszégyenülés oka éppen ez a hűtlenség, hitetlenség: A hűséges Úr szent tulajdonai vagyunk, elhagyjuk Őt, és Isten nélkül, e-világi hatalmakkal „paráználkodva” akarjuk az életet (1–13). Olyanok vagyunk, mint a vadszamarak, fékezhetetlen gerjedelmeink kívánságai össze-vissza kergetnek bennünket: ezerfelé keressük a megoldást (24). Júda is mindig az „illetékes nagyhatalmak” oltalmát kereste, az Úr helyett.

– 3. Aki hisz az Úrban, nem szégyenülhet meg! (Ézsaiás 28,16; Róma 10,11) Nincs más lehetőség. Jézus Krisztus feltámadott! (Lukács 24,34) Elveti az Úr azokat, akikben, amikben bizakodunk (37), hogy csak Ő maradjon nekünk, és végképp meg ne szégyenüljünk.

Titusz 1,10–16

53. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jósiás, Júda utolsó hiten járó királya is eltévedt a nagy zűrzavarban: emberi erővel akarta függetleníteni magát, meg akarta állítani Egyiptomot, hogy az összefogjon Asszíriával, Babilon ellen, így Kr. e. 609-ben elesett a Megiddói Csatában.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Source: http://igemellett.blog.hu/