Más emberré leszel

Előszó az „Újjá lesz” kötethez

„…más emberré leszel.” (1Sámuel 10,6)

„Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Korinthus 5,17)

A reformáció 500 éves évfordulóján sok, áldott esemény, alkalom, megemlékezés történt és történik világszerte, így Magyar Református Egyházunkban is, kárpát-medencei, országos, egyházkerületi, egyházmegyei, gyülekezeti szinten egyaránt, csatlakozva a világ magyar reformátusainak ünnepléséhez, mint egy nagy családhoz. Ez az ünneplés ugyanakkor nemcsak egymással, hanem a keresztyénség nagy családjával való összetartozásunkat is kifejezi, hiszen aki hiszik, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, az nekünk testvérünk, bárki legyen is, élje meg hitét bárhol és bármilyen kegyesség mentén. Közösségben vagyunk egymással és a mi megváltó Jézus Krisztusunkkal. Mindannyian az egy, szent, egyetemes Anyaszentegyház tagjai vagyunk, együtt pedig Jézus Krisztus „tagjai” vagyunk, az Ő kinyújtott keze a világ felé. A világ pedig mindannyiónk számára elsőként mindig az a „parányiságában is hatalmas” terület, akik közé az Úr odaállított…

A reformáció Isten Igéjének és egyben az igehirdetés fontosságának felfedezését hozta, mert az Istennek kedves megújulást valójában az Isten Igéjéhez való visszatérés, a krisztusi alapra való építkezés, a megváltás örömhírének meghirdetése és hűséges szolgálata és megélése ajándékozza nekünk. Vagyis a megújulás soha nem emberi módszereken múlik, hanem az mindenestül Isten ajándéka, amit Ő mindig Igéjén és Lelkén keresztül ajándékoz nekünk, a megváltó Jézus Krisztusban. Ennek nyomán fogalmazta meg a reformáció, a 450 éve elfogadott II. Helvét Hitvallásban, hogy Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde. Ebben bízva, a „Reformáció 500” esztendejében egy szándékosan nem könnyű, ószövetségi bibliai könyv folyamatos igemagyarázatával adtunk hálát az Úrnak a balatonalmádi és balatonfűzfői gyülekezeteinkben; – innen kiindulva pedig az egész egyházkerület ünnepi alkalmain is. Vasárnapról vasárnapra Sámuel első könyvének magyarázatát hallgathattuk, hűen a kálvini igehirdetési gyakorlathoz, bízva abban, hogy a teljes Írás Istentől ihletett, ma is hasznos, az Jézus Krisztusra mutat (2Timóteus 3,16-17). Nem könnyű feladat ez, sem igehirdetőnek, sem igehallgatónak; – de nagy áldás, felfedezni szószéken szinte alig, vagy soha nem magyarázott igeszakaszokban az élő Isten élő üzenetét. Ezeket az igehirdetéseket leírtuk, most közzé tesszük. Ne felejtsük el, a „Reformáció 500” éve után se, hogy mi minden vasárnap ünneplünk, hálát adva a reformáció legfontosabb áldásáért, Isten hirdetett Igéjéért, a teljes Szentírásért, Jézus Krisztusért. Hisszük, hogy nem az öncélú újítgatás, hanem Isten Igéje ad elevenedést: Velünk van és marad az Úr! (1Sámuel 16,13)

Az ünnepek során a párizsi magyar gyülekezetben is szolgálhattam. Szállásunkat a Párizsi Magyar Intézetben foglalhattuk el, a Luxemburg Kert mellett. Az intézet bejáratánál egy szobor látható, Lapis András alkotása, „Kalap alatt”. A szobor Szegeden és itt került elhelyezésre. Nagy kalapban, padon ülő lány elgondolkodva néz maga elé, állát két tenyerébe támasztja, könyökkel az ölében, térdeit összeszorítva két lába könnyeden „megfeszül”. Fiatal de szomorú lányt látunk itt, kecses és mégis magába roskadt, elbambult, elgondolkodott, de nem igazán tudja, miért keljen fel innen, mit tegyen, hogyan, minek? Nagy kalapjába rejtőzött, arca csak egészen közelről, leguggolva látható. Odaültem mellé, mosolyogva átkaroltam. Mások is így pózolnak és fényképezkednek vele. Fiatal szépség is lehet szomorú? Érteni véltem ezt a lányt, ezt az embert. Szerintem jó, ha valaki tud leülni, elbambulni, saját magába roskadni, elrejtőzni, szomorkodni, megszomorodni; – nagy áldás, ha valaki fiatalon, szépsége, ereje, tehetsége teljében is képes erre. Ma nem tudunk, nincs is rá időnk, fontosabb dolgaink vannak, végképp nem vállalnánk fel ezt, ha tennénk is… Pedig közben jön és átkarol az Úr. Most nem Ady után, hanem az evangélium nyomán mondom ezt! Jön és átkarol az Úr, felsegít, erőt, kedvet, reményt ajándékoz, utat mutat; – újjá szül és megvált! Ha Ő cselekszik, Igéje és Lelke által, akkor tapasztalunk életet és áldott elevenséget egyénileg, közösségben, egyházban, hitben, házasságban, családban, közéletben, társadalomban, kultúrában. A mi Urunk elrejt és szent elrejtettségének védelmében elhív, elindít, „kinyit és kibont”, reménységgel megvidámít, emberileg jogos szomorúságunkból megvigasztal, hazáig vezet. Pihenj bátran, bambulj, szomorkodj, tenyeredbe roskadó arccal; – átkarol az Úr, hogy felkelhess (Ézsaiás 60,1; Lukács 5,24).

Erről szól Sámuel első könyve is. Az igehirdetéseket, a kötet „témáját” bevezeti néhány más textus alapján elmondott igehirdetés. Az első kötet az első tizenhét fejezet magyarázatát tartalmazza. Az Úr kegyelmében bízva a második kötet végig magyarázza a teljes bibliai könyvet. Dicsőség az élő Istennek!

Pápa, Balatonalmádi-Balatonfűzfő, 2017. november 15.