(51) „…ahogyan elvégezte az Úr.” (1Mózes 24,50–67)*

AZ ÚR ELVÉGZI. – 1. Az Úrtól indult ez a dolog (50). Csak ez a lényeges: az Úr indítson fel és Ő indítson el bennünket, bármit teszünk. Rebeka apja és bátyja is hisznek az Úrban, az Ő vezetésében. Elindulni csak biztos, örök, Úrtól kapott cél reménységében lehet. Enélkül az ember csupán „csavargó, állhatatlan, önmagát élvező, önző, saját igaza nevében lázadó, felelősséget áthárító, vagy közömbös és kedélybeteg, halandó filozófus”; – semmi több. – 2. Ha azonban az Úrtól indult el a „dolgunk”, akkor azt Ő el is végzi általunk az Úr (51). Ő elvégzett értünk mindent a Jézus Krisztusban. Sőt, „eleve” elvégezte életünk üdvösséges sorát (Filippi 1,6). Ezért mi is bizonnyal elvégezzük azt a munkát, a magunk helyén, amit Ő ránk bízott (János 17,4). – 3. Boruljunk le az Úr előtt (53), kérjük el Igéjéből az Ő akaratát, indítását; – lényeges, konkrét ügyeinkben; – és minden napon. Ne azt várjuk, hogy mindig szánkba rágja a választ, a cselekvési tervet, hanem azt, hogy az Ő Szentlelkével felvértezve induljunk. Örömmel indulunk ilyenkor, boldogan „ehetünk és ihatunk” (54); – és nem késlekedünk, ha már kaptuk a vezetést (55–56).

Máté 10,1–15

397. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

AZ ÚR ELVÉGZI.

– 1. Az Úrtól indult ez a dolog (50).

Csak ez a lényeges: Az Úr indítson fel és Ő indítson el bennünket, bármit teszünk.

Rebeka apja és bátyja hisznek az Úrban, az egyetlen Istenben, ahogy Ábrahám és Izsák is; imádkoznak az Úr vezetéséért; és a házasságra nézve nélkülözhetetlennek tartják ezt a vezetést.

Elindulni csak biztos, örök, Úrtól kapott cél reménységében lehet.

Enélkül az ember csupán „csavargó, állhatatlan, önmagát élvező, önző, saját igaza nevében lázadó, felelősséget áthárító, vagy közömbös és kedélybeteg, halandó filozófus”; – semmi több.

Az „Abszurd alak” című film (Woody Allen, 2015) érzékenyen tapint rá az emberi élet értelmetlen állhatatlanságára, mert ahol nincs Isten, ott nincs tartás, és az ember hiábavalóságának átka alatt nyögve filozofál, szépeleg, „paráználkodik”, legfeljebb pedig abban talál értelmet, hogy saját gyarló igazát, benne önző érdekeit elrejtve csapdos összevissza, meg igazságot oszt, saját életének piszkát másokra kenve (2017.11.23).

– 2. Ha azonban az Úrtól indult el a „dolgunk”, akkor azt Ő el is végzi általunk az Úr (51).

Ő elvégzett értünk mindent a Jézus Krisztusban.

Sőt, „eleve” elvégezte életünk üdvösséges sorát (Filippi 1,6).

Ezért mi is bizonnyal elvégezzük azt a munkát, a magunk helyén, amit Ő ránk bízott (János 17,4).

– 3. Boruljunk le az Úr előtt (53), kérjük el Igéjéből az Ő akaratát, indítását; – lényeges, konkrét ügyeinkben; – és minden napon.

Ne azt várjuk, hogy az Isten mindig a szánkba rágja a választ, a cselekvési tervet, hanem azt, hogy az Ő Szentlelkével felvértezve induljunk.

Örömmel indulunk ilyenkor, boldogan „ehetünk és ihatunk” (54), megvigasztalódunk, értelmet, tartalmat nyerünk ajándékba (53), ha előtte már az Ő szavát ettük és ittuk; – és nem késlekedünk, ha már kaptuk a vezetést (55–56).

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Source: http://igemellett.blog.hu/