(52) „…követte Őt az úton.” (Márk 10,46–52)

– Ne spiritualizáljuk el az Igét a vak Bartimeus meggyógyításának történetét magyarázva. Itt nem lelki vakságról van szó. Persze, nagyon sokan vagyunk vakok, lelki értelemben: nem látjuk az Istent, nem látjuk az irányt, rosszul döntünk. De itt nem lelki vakságról van szó. Bartimeus valóban nem látott, tehát egy konkrét testi betegségből, testi nyomorúságból gyógyította meg őt az Úr hatalma.

– Ám éppen ezt hangsúlyozva hirdeti számunka Bartimeus története a lényegi üzenetet, miszerint a testi gyógyulás fontos, de mindig csak időleges segítség. A valódi gyógyulás az, amikor Jézus Krisztus könyörült rajtunk, megérintett, meggyógyított, megváltott, üdvözített. Az Úr kegyelme által valóban rendben vagyunk, mert az élő Istenre bízhattuk az életünket, és a hitünk megtartott minket.

– Bartimeus koldult (46). Aztán Bartimeus kiáltott. Ez a vak ember nem másokat fárasztott a panaszával, hanem a „leghatalmasabb” fórum előtt, az Úr színe előtt kiáltott, a kellő időben, de akkor nem lehetett elhallgattatni őt (47–48). Majd Bartimeus követte az Urat (52). Jézus Krisztus követésében gyógyult meg Bartimeus igazán. Megváltónk van, életünknek örök, üdvösséges célja van. Ennek felismerése a maradandó gyógyulás.

5Mózes 34

406. dicséret

Source: http://igemellett.blog.hu/