A galádságról – Példabeszédek 10,23

A galádságról

OLVASANDÓ: PÉLDABESZÉDEK 10,23

(23) Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben.”

Nyár eleje van, most piroslik és érik a ropogós cseresznye. Szerintem nagyon finom. Esténként, a pirosló égboltozat alatt, létráról szedjük, de csak töredékét érjük el a termésnek, annak ellenére, hogy vannak gyümölcstelen, felkopaszodott ágak is a hatalmas fán. Nem véletlenül ezzel a képpel kezdem ezt a magyarázatot, még visszatérünk rá.

Károli Gáspár így fordítja ezt a szakaszt. „Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.”

1.

A LÁTHATÓ CSELEKEDETEK FONTOSAK.

Ebben az igeszakaszban kétszer szerepel a cselekedni szó. A Károli fordításban ez egyértelmű, de a revideált újfordítás is erre utal. Vagyis a mai igevers azt hangsúlyozza, hogy a látható cselekedetek fontosak.

Mi tudjuk, a teljes Írás tükrében önmagunkat is helyesen megismerve, hogy a látható cselekedetek Istennek kedves volta nem jelenti azt, hogy tökéletesek vagyunk.

De a látható cselekedetek tisztasága nem jelent képmutatást. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy valaki csak gondol valamire, ami Isten szerint nem helyes, vagy azt meg is teszi. Ettől még azzal a gondolattal sok minden történhet, ami szintén lehet Isten előtt nem tetsző; – de ezzel mégsem rombolunk és pusztítunk.

Vagyis az üdvösség szempontjából mindenképpen kegyelemre szorulunk.

De egyáltalán nem mindegy, hogy valaki első dühében gyilkos indulattal gondol valakire, vagy meg is öli az illetőt.

Jézus Krisztus követésében, az ember ügyel a látható gyümölcsökre, hiszen Ő maga mondta, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem (Máté 7,17).

Egy képpel érzékeltetem az üzenetet. Nagyon szeretem a cseresznyét. Az almádi parókián és a fűzfői templomkertben is több cseresznyefát ültettünk. Ezek a fák gyönyörűségesen virágba borulnak tavasszal és gazdag termést hoznak a nyár elején. Annak ellenére teszik ezt hűséggel, hogy egyáltalán nem gondozzuk őket és a termés fele a fán rothad, vagy lepotyog, mert nincs időnk létrázni és leszüretelni. A fa mégis hűséggel meghozza gyümölcsét, noha nincs gondozva, elhanyagolt, tele van száraz, gyümölcstelen ágakkal is; vagyis a fa nem tökéletes, és most azt se vitassuk, hogy erről tehet-e, vagy nem tehet; – mégis látható módon, másokat táplálva meghozza gyümölcsét.

2.

KI HOGYAN CSELEKSZIK?

Egyértelmű az igevers, és ez nemcsak a Példabeszédek könyvére, nemcsak a bölcsességirodalomra, hanem a teljes Bibliára jellemző, meghatározó üzenet.

Az igevers megkülönbözteti a bolond, ostoba embert, aki bűnt, galádságot cselekszik, és ebben még örömét is leli; – és megkülönbözteti az eszes, értelmes embert, aki bölcsességet, azaz Istennek kedves módon jót cselekszik, ami nemcsak az Ő, hanem sokak javát is szolgálja gazdag áldásként.

Legyünk mi is világosak és hangsúlyozzuk azt, hogy ez a megkülönböztetés nem valami radikális, végletes gondolkodás, amely képtelen az árnyalt gondolkodásra; hiszen a lényeget illetően Isten Igéje, benne a mi Urunk, Jézus Krisztus is mindig csak két utat ismert, a széles utat, vagy a keskeny utat; a tágas kaput, vagy a szoros kaput (Máté 7,13–14), illetve vagy az igent, vagy a nemet ismerte (Máté 5,37).

Tehát a cselekedeteket illetően és azok következményét felvállalva nem létezik „arany középút”, mert valahogy eldőlnek a dolgok és egyáltalán nem mindegy, hogy Istennek kedves módon állnak, vagy dőlnek a dolgaink; – ha állnak gyümölcsöt teremnek, vagy árnyékot vetve sorvasztanak másokat, ha pedig ledőlnek, agyoncsapnak-e másokat?

Még egyszer hangsúlyozzuk. Egyáltalán nem mindegy, hogy valamire csak gondolunk, vagy azt meg is tesszük. Akkor sem mindegy, ha nem a cselekedetek üdvözítenek, hanem csakis az Isten kegyelme. A megváltó kegyelemből azonban Istennek kedves, másokat tápláló, gyümölcstermő élet fakad. Régi, áldott, fontos lecke ez, amit azóta is csak a keresztyén krisztusi ember tud és Isten erejével kérve próbálja ezt megélni is. Nem azért teszek jót, hogy üdvözüljek, hanem mert Isten mindent megelőző kegyelméből már üdvözültem.

De nagyon fontos ez a vitathatatlanul jó, ami azért vitathatatlan, mert az Isten tökéletes rendje szerint az, hiszen egyedül az a jó, ami Isten dicsőségét és életünk teljességét szolgálja. Ez a jó ragyogott fel Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában. Ez a jó szolgálhatja egyedül az értelmes, boldog közösségi, társadalmi és egyéni életet; – kultúrától függetlenül. A bölcs ember azért bölcs, mert ez a krisztusi jó felragyogott előtte a Szentlélek által és így ehhez tudja igazítani életét. Erre a jóra szándékozik vezetni másokat is, de ha ez nem is sikerül, Ő mindig erre igyekszik. Csak ez a krisztusi jó teheti értelmessé az emberi életet.

A keresztyén üzenetnél nincs áldottabb, szentebb, fontosabb ezen a világon. Ez még akkor is igaz, ha a keresztyénség is sokszor méltatlan lett erre az üzenetre. De erre soha nem lehet hivatkozni a keresztyén üzenet ellenében, amit ugyanakkor a mai napig hűséggel, mártíromságot is felvállalva képvisel Istennek népe egy agresszív, erőszakos, durva, ördögi káoszba fojtott világban, mint egyetlen megoldást.

Jézus Krisztus ez a megoldás. Ki kell mondani, nincs más. Őrajta kívül a pokol bennünk van, körülöttünk van, itt van, mindörökké van. A feltámadott Jézus Krisztus nélkül belefulladunk a bűn, a butaság, az ostobaság értelmetlen galádságaiba.

3.

MIT JELENT TEHÁT ITT A GALÁDSÁG?

Enélkül a krisztusi jó nélkül ostobák, bolondok vagyunk, és minden megnyilvánulásunkkal rombolunk, sőt galáddá leszünk, gonoszokká, akik örömüket lelik a rosszban.

A revideált újfordítás nagyon találó, amikor galádságnak fordítja az itt szereplő kifejezést. Ragaszkodjunk mi is ehhez.

Mi ez a galádság?

Az a galádság, amely olyat tesz, amit Isten rossznak tart, és ami, éppen ezért csorbítja az Ő dicsőségét, mások és a magunk életét. Itt most vonatkoztassunk el attól az „elméleti”, teológiai, filozófiai kérdéstől, hogy ennek a rossznak a végrehajtása mennyire tudatos, mennyire tehetünk arról, hogy ilyenek vagyunk. Bár a Biblia és a hitvallásaink egyértelműek ebben a kérdésben, miszerint bűneink miatt jogosan büntetést, halált és kárhozatot érdemelnénk, ahogy Dávid ezt az 51. zsoltárban megvallja, hogy igaza van az Úrnak, ha szól és jogos az ítélete (Zsoltárok 51,6).

A galádság kifejezésben ennek ellenére mégis lapul a sokféle gonosz cselekedetek azon fajtája, amely tetten érhető gonoszság kitervelését és végrehajtását jelenti. Tehát itt elsősorban a tudatosan, előre előkészített, tetten érhető rosszról van szó. Jób könyve ennek a tetten érhető, előre kitervelt rossznak két fajtáját különbözteti meg: az erőszakot és a mások bőrének lenyúzása által szerzett gazdagságból fakadó galádságot (Jób 27). A galádság tehát bűnös voltunknak egyik mozgatórugója, az ördög ösztökéje. A galádság a rossz fondorlatos kitervelés, a másik tudatos tönkretétele, miközben az igazi háttérmozgató „erőket”, felelősöket alig ismerhetjük meg. Ilyen világban élünk most is. Tombol a gonosz, villog annak ösztökéje, az emberi galádság és tajtékzik az emberi bűn. Meg kellene térni. Jöjj, Uram, Jézus! (Jelenések 22,20)

A galádság másik jellemzője, és ez „hab a tortán”, hogy a galádság, mások szenvedésében örömét leli. Ez, azon túl, hogy beteges, ugyanakkor rettenetes is. Ismét Jóbot említem, aki azon panaszkodik, hogy teljesen egyedül maradt és azt tapasztalja, hogy rémületes nyomorúságán kárörömmel mosolyog mindenki (Jób 30,1). Bizony, nagy kérdés, hogy miben leljük örömünket? Netán abban, hogy másokkal „játszunk, szórakozunk”, miközben ez másoknak bizonytalanságot, szenvedést, halált okoz?

Annyi példát mondhatnék ezekre a mából.

A hétköznapi küzdelmeinkkel kapcsolatban a legkisebb probléma megoldása is olyan nehéz helyzet elé állítja az embert, mintha takonnyal birkózna, amely kenődik mindenfelé, és legyőzhetetlen.

A keresztyénség és a világ mostani helyzetével kapcsolatosan pedig soha nem felejtem el azt a képet, ahogy a párizsi Notre Dame előtti terrortámadás miatt az egész teret és a templomot is lezárták, miközben a katedrális tele volt látogatókkal, akik felemelt kezekkel várták az intézkedés végét. Egy szemleíró a fotóhoz hozzáfűzte, hogy idáig jutottunk, foglyokká lettünk az őseink által épített katedrálisban és tehetetlenül, felemelt kezekkel várjuk a sorsunkat, mert a krisztusi szeretetre hivatkozva még inkább tombol a galádság.

*

Lehet, hogy „kényszerből” felemeljük a kezünket, de felemelt kezekkel sem adjuk fel a krisztusi evangélium igazságát.

Hiszen Jézus Krisztus feltámadott, legyőzte a gonoszt és minden galádságot.

Ez az egyetlen megoldás. Nincs más reménységünk.

Ez a reménység azonban valódi reménység, amely bölccsé, értelmessé, gyümölcstermővé teszi az emberi életet, még akkor is, ha galádul visszaélnek azzal. A galádság nem győzhet végérvényesen. Éppen ez az evangélium.

Balatonalmádi, 2017. június 14.

Steinbach József