A világ egészének krisztusi szemlélete

„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne, az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, azt is, ami a földön van.” (Efezus 1,9–10)

Lenyűgöznek ezek az egyoldalas írások. Nem tudom letenni, ahogy elkezdem olvasni: még egyet, na még egyet, meg még egyet elolvasok… Mindegyik egy-egy külön világ, más-más felütéssel: egy egyházi, gyülekezeti ügy, egy konferencia, egy könyv, egy festmény, egy zenei, vagy színházélmény, egy aktuális kérdés, egy új felismerés; és lehetne sorolni, amivel az adott írás kezdetét veszi… „A világ egésze” jelenik meg ezekben az esszékben, hatalmas olvasottsággal, tájékozottsággal, szent nyitottsággal, fogékonysággal és Krisztus-hittel teljesen. Izgalmas, érdekfeszítő minden egysége ezeknek a mini „alkotásoknak”. Nem érezhető, hogy közben eltelt ötven esztendő, mert az „ugródeszka”-esemény mindig egy konkrét emberi kérdéshez érkezik meg, amire aztán végül halljuk az evangélium krisztusi válaszát. Persze ezt a sémát nagy hiba lenne ráhúzni Farkas József írásaira, mert éppen ez a szentlelkes titka ezeknek az írásoknak, hogy nincs séma, nincs kész válasz, hanem minden helyzetben új, hús és vér kérdéssel, problémával, jelenséggel állunk szemben, és újra meg újra meg kell szenvednünk a megoldásért. Ez a megoldás azonban készen van: Jézus Krisztus megváltó szeretetében. Gyönyörű ez így együtt, a „világ egésze” Jézus Krisztus megváltó szeretetében, amelyben lehetnek kérdéseink, kételyeink, gyötrelmeink, emberi megnyilvánulásaink is, mert a megoldás nem tőlünk függ, az már adott, készen van, az már a miénk.

Olyanok ezek az írások, mint a legutóbbi filmélményem, a híres mexikói rendező, A. G. Inarritu első nagy filmje, a „Korcs szerelmek” (2000). Három mexikói történet, különböző társadalmi rétegek életét elénk tárva, és a három történetet egy szerencsétlen baleset fűzi egybe. A rendező nem szépít semmit, „a pofánkba” vágja azt, ami van, ami történik Mexikóváros egészében. De ami van, az nagyon nem jó úgy, ahogy van, mert ezek az emberek, akár nyomorultan szegények, akár dúsgazdagok, akár bűnözők, „minden igyekezetük” ellenére egyaránt korcs életet élnek, és silány életük megváltás után kiált. Később Inárritu a „Bábel’” című filmjében (2006) már az egész világ négy alapkultúrájára tekintettel fogalmaz meg hasonló üzenetet: az ember megváltásra szorul. Önmagában ugyanis saját felfedezett igazságaink képviselete roppant tragédiákhoz vezethet az Isten irgalma és szeretete nélkül.

Farkas József írásaihoz nagy bátorság kellett, hogy akkor a „világ egészére” merjen rácsodálkozni, és arra merjen úgy igei válaszokat adni, hogy a végső válasz a krisztusi, amely az irgalom, a kegyelem hangja – ingyen isteni szeretetből. Ma is tiltakozunk ez ellen: vallásosok és kegyesek, mind magunknak akarjuk megnyerni az embereket; a magunk „brancsának”, igazságának, felismeréseinek toborozzuk az erősítést; így ténylegesen nem segítünk, hanem még nagyobb nyomorúságba taszítjuk a ránk bízottakat. Farkas József ez ellen a lelkület ellen mindig felemelte hangját, ezekben az írásokban is többek között ezt teszi. „Több az élet” a mi belterjes látásunknál, kegyességünknél, önző igazságunknál; amint Jézus Krisztus feltámadásának ajándékaként az örök élet üdvösséges tágassága több annál a korcs életnél, amit mi produkálni tudunk. Ezek az írások a világ egészét a krisztusi, megváltó szeretet egészébe helyezik, hogy ott az Isten értelmet, rendet, tisztaságot, irgalmas megoldást adjon emberi dolgaink sokaságának. Mert sok „emberi dolgunk”, hogyne mondjam „cuccunk” van, amiről mind a mai napig nem beszélünk, mi „hívők, egyháziak” különösen, és úgy gondoljuk, hogy ezzel az ügy elintézést nyert. Pedig „az ügy” nem elintézett, és a „sok cucc” egyszer csak ránkkoszosodik, és agyonnyom bennünket. Persze nem feltétlenül kell mindenről beszélni, mert ezzel többnyire csak tovább maszatoljuk a „koszt”, másokra is kenve azt; – kivéve, ha valaki úgy tud szólni „mindenről”, ahogy azt Farkas József ezekben az írásokban teszi. Farkas József nemcsak beszél az emberi dolgainkról; – mert a dolgaink „elbeszélve”, akár művészi narratívában is, önmagukban még édeskeveset jelenthetnének és végezhetnének el; – hanem Farkas József emberi dolgaink sokaságáról Jézus Krisztus előtt beszél, leteszi azokat az Úr elé, az Ő kezébe, az Ő keresztjéhez, az Ő szeretetébe, megváltó irgalmába. Olyan ez, mint amikor a kisgyerek játszik, és talál valamit az udvaron; – találta, megfogta, de igazából nem nagyon nem tudja, hogy mi az, ezért azonnal rohan az apjához és a kezébe nyomja, mert ott jó helyen van, kezdjen vele, amit akar; – Ő majd tudja, mit tegyen vele.

Nagy ajándék, hogy megjelenhetett a „Több az élet” sorozat második kötete, amely az 1965–1972 közötti írásokat tartalmazza. Olyan ember írta ezeket, akit érdekelt a világ egésze, de akinek Jézus Krisztus fogta a kezét. Egyszerre csodálatos szellemi kaland, és ugyanakkor az élő Istennek kedves keresztyén hitünk épülése, amit a kötet olvasása során megtapasztalhatunk.

Pápa, Balatonalmádi, 2017. április 26.

Steinbach József