Aki szomjazik – igehirdetés 2017.11.12.

„(37) Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!

(38) Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.

(39) Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.

(40) A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: Valóban ő a próféta.

(41) Mások így szóltak: Ő a Krisztus. Többen pedig ezt mondták: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?

(42) Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt?

(43) Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban:

(44) némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.

(45) A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide?

(46) A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.

(47) A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett?

(48) Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?

(49) De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!

(50) Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:

(51) Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?

(52) Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.

(53) Ezután mindenki hazament.”

(János 07,37-53)

(Textus 07,37)

 

Jézus Krisztus mondja: „Aki szomjas, jöjjön hozzám, és igyék” (37).

Jézus Krisztus kijelentése: – először is rámutat a mindenkori állapotunkra; – majd a megoldásra; – végül pedig arra, hogy kinél találhatjuk meg ezt a mindenkori megoldást.

1.

AKI SZOMJAZIK… (37.a.)

Jézus Krisztus a szomjazókat szólítja meg.

 

Jézus Krisztus minket szólít meg, akik sokféleképpen lehetünk szomjasak.

Szomjazhatunk testi értelemben.

Tapasztaltuk már mindannyian, hogy a testünk sokféleképpen fájhat, sokféleképpen szomjazhat.

A testi fájdalom számos fajtája rámutat az ember nyomorúságos állapotára.

Még akkor is tény ez, ha egy bizonyos határig az ember tűri, elhordozza, némán hordozza ezeket a fájdalmakat.

 

A testi szomjúság mellett Jézus Krisztus kijelentése a lelki szomjúságra is utal.

Hiszen a test mellett a lélek is tud fájni.

A testben egzisztál a lelkünk.

A lelki fájdalmak titokzatosabbak, mint a testiek, de ugyanolyan valóságosak.

A lélek nem annyira kitapinthatóan, de ugyanolyan valóságosan tud fájni, „szomjazni”, mint a test.

A bibliai antropológia tanítja, hogy a test és a lélek nem választható el egymástól; – ha a test fáj, vele fáj a lélek is; – vagy fordítva, ha a lélek fáj, az megbetegítheti a testet is.

 

A testi és a lelki szomjúság mellett beszélhetünk szellemi szomjúságról is.

A szellemi szomjazás azt jelenti, hogy az ember közelében nincs olyan méltó szellemi társ, akivel életét, életének sorát, annak eseményeit, valamint gondolatait, kérdéseit kellő szinten, nyitott, megértő szeretetben megbeszélheti.

Az ilyen ember szellemileg szomjazik.

Ez is egy kínzó állapot lehet.

Kerülhetünk olyan sivár helyzetbe, ahol szellemileg nincs társunk, ezért szellemi értelemben elmagányosodunk.

Korunkban nem ritka ez a jelenség.

 

A testi, lelki, szellemi szomjúság mellett létezik hitbeli szomjúság is.

Ezt még a látható egyházban is megtapasztalhatjuk.

Különösképpen akkor lehet ez keserves tapasztalattá, amikor hitben járva is számos probléma, konfliktus terhel bennünket, amely gyengíti a testvéri közösséget, a hitben összetartozás egymást erősítő gyönyörűségét.

 

Lám hányféle módon szomjazhat az ember.

Jézus Krisztus kijelentése erre mutat rá.

Ezzel a mi Urunk rámutat az ember mindenkori állapotára.

Jézus korában, és ma is ilyen sokféle módon szomjazott és szomjazik az ember.

 

Az itt felsorolt testi, lelki, szellemi, hitbeli szomjazást nemcsak egyéni értelemben tapasztalhatjuk meg, hanem közösségi értelemben is; – sőt, ahogy említettem, az egyházban is megtapasztalhatjuk.

Tehát ez a szomjazás, amiről Jézus beszél, nemcsak egyéni, hanem kollektív értelemben is megtapasztalható: házasságban, családban, gyülekezetben, egyházban, csoport és munkahelyi közösségben, a nép és nemzet közösségében, a közéletben, a társadalomban; – és még sorolhatnám…

 

Ravasz László, neves igehirdetőnk és egyházvezetőnk hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus ebben az Igében kiszáradt életekről, pusztává, sivataggá tikkadt életekről beszél.

Ravasz László hozzátette, hogy nem hívő ember az, akit nem bántanak a kiszáradt életek, az egymást üldöző emberárnyak, akik Isten és egymás nélkül akarnak élni, pedig Isten és egymás számára lettek teremtve.

2.

Jézus Krisztus azonban így folytatja üzenetét: Aki szomjazik, jöjjön Őhozzá, és IGYON (37.b.).

Jézus Krisztus a szomjazó embernek vizet ígér; – hiszen aki szomjazik, azt meg kell itatni.

Gyönyörű kép ez: a víz képe; – a szomjazó ember számára a víz ígérete.

 

Gondoljunk csak bele: a víz először is felüdít.

Mindannyian tapasztaltuk már, mit jelent ez az egyszerű, de nélkülözhetetlen csoda, miszerint a víz felüdít.

Csak egyetlenegy példát említek. A nyár folyamán gyülekezetünk ajándékba kapott egy rendszeresen itt nyaraló testvérünkből egy almádi vöröskőből, saját keze által kimunkált madáritatót. Ezt a gyönyörű alkotást elhelyeztük a templom főbejárata mellett. Ügyeltünk arra, hogy mindig legyen benne friss víz a madarak számára. Ugyanakkor meleg, nyári napokon, és mindenkor, ennek a madáritatónak vízzel teli látványa már önmagában felüdítő. Mindig, amikor hazaérkezek, belemártom a kezemet a madáritatóba, nemcsak nyáron, még télen is felüdít a víz érintése; – jólesik.

Arról már nem is beszélek, hogy mit jelent nekünk, Balaton mellett élő embereknek az az ajándék, hogy nyaranta megmártózhatunk a Balaton pótolhatatlan, lágy, selymes, édes vízében; – és az év minden szakában csodálhatjuk a víz látványát.

A víz ugyanis felüdít.

Nagy szükségünk van a felüdülésre.

 

A víz felüdít és megtisztít.

Egy fárasztó nap után, vagy reggel egy izgalmas napnak nekiindulva erőforrást jelent egy forró zuhany.

Vagy egy forró kád melegvízben megmosakodni, megtisztulni, aztán friss, tiszta ruhát ölteni: új kezdet.

A testünkkel együtt szinte a lelkünk is megtisztul ilyenkor.

Az ember felfrissül a mosakodás után.

Nem véletlen, hogy minden vallás kialakította a maga rituális mosakodásait, hiszen szükségünk van a megtisztulásra.

A víz pedig felüdít és megtisztít.

 

A víz mindenek előtt pedig éltet.

Víz nélkül nincs élet.

Víz nélkül kiszáradunk, meghalunk.

Kitikkadva egy pohár tiszta víz magát az életet jelenti.

Mi a saját kultúránkban nem becsüljük meg a tiszta, édes víz jelentőségét, pedig hamarosan ez nagyobb kincs lesz az aranynál is.

Gondoljunk erre minden korty víz után, és adjunk hálát érte Istennek.

A víz ugyanis éltet.

 

A víz túlmutat önmagán, mert azzal, hogy felüdít, megtisztít, éltet, ezzel szimbólummá, jelképpé lesz; – rámutat arra, hogy a szomjazó embernek vízre van szüksége; – valami „többre” van szüksége, ami felüdíti, megtisztítja és élteti őt.

 

Ugyanakkor a víz a Szentírásban, Isten Igéjében nemcsak pozitív értelemben szerepel, hanem figyelmeztetésként is.

A víz ugyanis medrét vesztve áradattá lesz, elsodor és pusztít. A víz csak mederben lehet áldássá.

A víz lehet koszos, lehet fertőző, lehet mély és örvénylő, amely elnyelhet, amibe bele lehet fulladni és bele lehet veszni.

De a víz örvénylő képe is áldott üzenetet hordoz, nevezetesen azt, hogy ilyenkor szabadulást jelent egy híd, amely az örvénylő vizek fölött tart, megtart és hordoz, és nem enged beleveszni a mélységekbe.

Sokszor autópályákon suhanva távoli célok felé, észre sem vesszük, hogy milyen hatalmas hidakon, tereptárgyakon haladunk át, amelyek hatalmas folyamokon, szirteken, szakadékokon keresztül vezetnek bennünket, és hordoznak, hogy bele ne vesszünk a mélységekbe.

Vagy mit jelent a fuldokló számára egy kapaszkodó, egy mentőöv; – magát az életet jelenti.

3.

Jézus Krisztus hangsúlyozza, aki szomjazik, az JÖJJÖN ŐHOZZÁ, és igyék (37.c.).

Jézus Krisztus tehát rámutat az ember szomjazó, valóságos állapotára.

Rámutat arra, hogy a szomjazó embernek vízre van szüksége, hiszen a víz a szomjazót felüdíti, megtisztítja, élteti; – és az örvénylő vizek fölött „híd” hordozza az embert.

 

Jézus Krisztus azonban ennél sokkal többet hangsúlyoz ebben az Igében.

Ez itt a lényeg. Jézus Krisztus a szomjazó embert Önmagához hívja.

Jézus Krisztus azt hangsúlyozza, hogy az élő vizet Ő adja nekünk, szomjazó embereknek; – csak Ő adhatja; – mégpedig folyamatosan, majd véglegesen.

 

– Jézus Krisztus az, aki Igéje és Lelke által felüdíti az életünket.

 

– Jézus Krisztus az, aki megtisztít bennünket minden bűntől, bűnbocsátó kegyelme által.

A hirdetett Ige mellett a keresztség sákramentuma, mint látható Ige ezt fejezi ki, pecsételi meg: Ahogy a víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg bennünket Jézus Krisztus vére minden bűntől.

 

– Jézus Krisztus az, aki éltet bennünket, aki az örök életre vezet bennünket, az örök életre táplál minket.

Az úri szent vacsora sákramentuma pedig, szintén, mint látható Ige, ezt hirdeti és pecsételi meg a hirdetett Ige mellett.

Az úrvacsora sákramentuma ugyanis a Jézus Krisztussal és egymással való közösségünk megújítása, a bűnbocsánat és az örök élet ígéretében.

 

– Isten hirdetett Igéje, valamint Isten látható Igéi a keresztség és az úrvacsora sákramentuma hirdeti számunkra, szomjazó emberek számára, hogy Jézus Krisztus nemcsak felüdít, megtisztít és éltet, hanem megvált, vagyis megtart bennünket minden elnyelni kísértő mélységek fölött (37).

 

Aki tehát szomjas, az jöjjön Jézus Krisztushoz és igyon (38–40).

Gyönyörűséges a mai Ige folytatásában a felismerés: a Krisztus Ő (40).

Ez a reformáció lényege is: vissza az eredethez, Jézus Krisztushoz.

Felismerni, hinni, megvallani, hogy Jézus Krisztus az egyetlen, aki a szomjúságunkat nemcsak időlegesen, hanem maradandóan enyhítheti.

Ez volt a reformáció felismerése is: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.

 

–  Ha tovább olvassuk ezt az Igét, mint ahogy ezt a hosszabb igeszakaszban megtettük, akkor láthatjuk ennek részletes kifejtését.

Sokan voltak azok, akik felismerték, hogy Jézus Krisztus a Megváltó, vagyis Ő az, aki élő vizet ad, aki folyamatosan, majd odaát végérvényesen megitatja a szomjazó embert, vagyis szomjúságát enyhíti.

Hála Istennek, sokan voltak akkor olyanok, akik felismerték, hitték és megvallották Jézus Krisztus kijelentésének igazságát, valóságát: aki szomjas, jöjjön Őhozzá, és igyék.

 

–  Ilyen volt Nikodémus is, kora egyik vezetője és tekintélyes embere (50).

Itt merül fel a kérdés, amit maga az Ige is megkérdez: a vezetők közül kik hittek Őbenne? (48)

 

–  Az is kiderül a felolvasott Ige további részéből (41–53), hogy meghasonlás támadt Jézus Krisztus miatt azok között, akik hittek benne, és azok között, akik nem.

Egyetlen esetben hordozható el konfliktus, Isten népe körében különösen, ha ez a Jézus Krisztusba vetett hit miatt történik.

–  Teológiai vitának is csak akkor van helye, ha ez Jézus Krisztus evangéliumának ügyét szolgálja, egyébként hiábavaló okoskodás, öncélú filozofálgatás az egész.

Erre itt is látunk példát, hiszen itt is vitatkoztak egymással Jézus hallgatói közül többen, hogy az Írások szerint Jézus Krisztusnak Betlehemben kell megszületnie, aki pedig most hirdeti nekik az Igét, az Galileából való (41–42).

Mi, mai bibliaolvasók, a teljes Írás összefüggésében ismerjük a választ, ami ott akkor a hiányos ismeretekből teológiai problémát kreált, és vitát gerjesztett.

Így van ez ma is sokféle teológiai problémával.

Egyrészt hiányos igeismeretből, másrészt az élő hit hiányából fakad, ezen túl pedig öncélú magamutogatás.

Csak annak a teológiai vitának van érvényessége, amely Jézus Krisztus evangéliumát, az élő hitet, az egyház erre irányuló szolgálatát munkálja.

 

–  Visszatérve tehát az eredeti gondolathoz, Jézus Krisztus hangsúlyozza, hogy az élő vizet csak Ő adhatja.

Boldogok azok, akik, mint itt sokan, felismerhették, hogy aki ezt hirdeti, az maga a Krisztus. Ő az egyetlen, aki az ember szomjúságát ebben a világban folyamatosan, odaát pedig véglegesen megenyhítheti.

 

–  Éppen ezért vetődik fel elevenen a már említett kérdés, hogy a vezetők közül vajon kik hittek benne (48).

Ez döntő kérdés: A vezetők közül ki látja, ki láthatja meg, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó.

Imádkozzunk rendszeresen a vezetőinkért, hogy Isten megajándékozza őket ezzel az ismerettel.

Egyáltalán nem mindegy, hogy egy ország meghatározó vezetői egy kontinens, vagy a világ meghatározó vezetői hitben járnak-e, milyen irányba, milyen értékrend mentén, milyen elvek szerint vezetik a rájuk bízottakat. Döntő kérdés ez. Ne felejtsünk el imádkozni vezetőink élő hitéért.

 

Jézus Krisztus azt hangsúlyozza, hogy aki szomjazik, az jöjjön Őhozzá, és igyék.

Mi ezt a következőképpen fogalmazhatjuk meg imádságként: Jöjj hozzánk Urunk, a Te Lelked által, adj nekünk hitet! (39)

Jöjj hozzánk Urunk, hogy hit által mi hozzád járulhassunk, és szomjúságunkban az enyhülést, a felüdülést, a megtisztulást, az életet, a mélységes vizek fölötti megtartatást csak Tetőled várhassuk.

Jöjj hozzánk Urunk, hogy hittel hozzád fordulhassunk; – és ezzel a hittel egymáshoz fordulhassunk, mindenekelőtt a ránk bízottakhoz.

Hiszen, aki Tebenned bízik, arról Te mondtad, hogy annak belsejéből élő vizek folyamai ömlenek mások felé (38).

Bocsásd meg nekünk, hogy olyan sokszor szomjazunk, olyan gyakran sós vizet iszunk, vagy homokban keressük a vizet és az enyhülést, ezért ezernyi pótcselekvés közepette sínylődünk, és nem Tehozzád fordulunk.

Így nem tudunk a körülöttünk élőkhöz, a ránk bízottakhoz sem igaz szeretettel odafordulni, és bensőnkből alig csörgedezik valami kis víz, másokat éltetve.

*

Jézus Krisztus szava a Reformáció 500. évfordulójának egyik legfontosabb üzenete, hiszen a teljes evangélium, a valódi megoldás megszólal benne: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék.”

 

„AZÉ” zenés áhítat, Balatonalmádi, 2017. szeptember 9.

Papp Gábor emlékünnepség, Vilonya, 2017. szeptember 10.

Lelkészbeiktatás, Csősz, 2017. szeptember 16.

„Reformáció 500” hálaadó istentisztelet, Szécsiszentlászló (Szlovénia), 2017. november 12.