Bibliaolvasó kalauz – 2018. 3. heti anyag

Máté 9,18-26

„…leborult előtte…” (18) A tekintélyes elöljáró leborul Jézus előtt. Hallott már Jézus hatalmáról. Most nagy bajában, amikor leánya meghalt, azonnal Jézus Krisztushoz fordul. Ma is ez a hit: hallunk Jézus Krisztus hatalmáról, mindenkor, tehát nemcsak a bajban Őhozzá fordulunk, mert hiszünk életet, üdvösséget ajándékozó hatalmában. Minden elöljárók és minden népek, Őelőtte leborulva juthatnak életre. Az egyház küldetése ennek hirdetése és hiteles megélése.

Máté 9,27-38

„…senki meg ne tudja!” (30) Miért parancsolja Jézus azt a meggyógyított vakoknak, hogy senki meg ne tudja gyógyulásukat? Azért, mert Jézus személyének valósága majd a golgotai kereszten, és a húsvéti üres sírnál lesz igazán nyilvánvalóvá. A feltámadott Jézus Krisztussal való találkozás nélkül csak csodadoktornak tartjuk Őt, hiszen hitünk is csak evilági hasznokra irányul, gyógyulásra, itteni gyarapodásra, földi áldásokra. A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit szüli újjá az embert, és adja meg földi életünknek az örök élet üdvösséges távlatait.

Máté 10,1-15

„Magához hívta tizenkét tanítványát…” (1) Jézus név szerint választotta ki tanítványait. Ezek a tanítványok hatalmat kaptak, hogy az Urat ebben a világban is gyógyító erővel képviseljék. A tanítványoknak azonban fontos tudni, hogy ez a hatalom az Úr Jézus Krisztus hatalma, amivel mindig Ő rendelkezik, és nem a tanítványok, akik ezt a hatalmat mindig csak elkérhetik az Úrtól. Ha kapták, ingyen kapták, és ingyen adják azt, hogy ezzel a hatalommal hirdessék az Igét, és gyógyítsák azzal a beteg világot. A tanítványoknak azt is tudni kell, hogy először mindig saját népükhöz van küldetésük, és az eredmény csakis az Isten cselekvése.

Máté 10,16-28

„Amikor azonban átadnak titeket…” (19) A tanítványoknak Jézus Krisztusért szenvedést kell vállalniuk, hiszen nem különb a szolga az ő uránál (24). Mi, Jézus Krisztus mai tanítványai, az Ő keresztjére és feltámadására tekintve értjük igazán ezeket a sorokat. Nem jó szenvedni, de az Urat követve, ha ez az Ő akarata, van értelme szenvedni, mert azt az örök élet bizonyosságával hordozhatjuk el. Mi, mai európai keresztyének még csak most tanulgatjuk ezt.

Máté 10,29-42

„Ne féljetek tehát…” (31) A mi Urunk Jézus Krisztus magasra tette a mércét, akkor és mai tanítványai számára is. De sasszárnyon hordoz bennünket az Úr az Ő Lelke által. Most sem marad el a bíztatás, hiszen Ő, aki a verebeket is számon tartja, hogy ne tartaná számon az Ő választottait. Nincs mitől félnünk. Tegyünk tehát bátran bizonyságot az Ő evangéliumáról. Legyen ez a küldetés életünkben az első helyen, nem keresve, de felvállalva ezért a békétlenséget is. Vigyázzunk, mert a szeretet parancsa ellenségeink, és a körülöttünk élő elesettek tekintetében, továbbra is érvényes, tehát azokkal kapcsolatosan is, akik nem fogadták be az Igét.

Máté 11,1-6

„…boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (6) Keresztelő János kérdése érthető, hiszen ő börtönben szenved, és emberileg jogosan, türelmetlenül kérdezi, hogyha Jézus Krisztus a megígért Messiás, akkor miért nem segít rajta. Jézus felelete egyértelmű, de mi gyakran rosszul értjük ezt a választ. Valóban hatalmas csodákkal jár az evangélium hirdetése, de ezek a csodák csak jelek; bizonyítva, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Igazából az olyan ember az Isten gyermeke, aki befogadta az evangéliumot, és soha meg nem botránkozik az Úrban, akkor sem, ha ebben a világban már nem tapasztalhatja meg Isten konkrét segítségét.

Máté 11,7-19

„Mert eljött János… Eljött az Emberfia…” (18-19) Nagy a különbség Jézus és Keresztelő János között; hiszen Keresztelő János zord prófétaként hívta az embereket; Jézus pedig természetességgel élt az emberek között, részt vett életük örömeiben, így akarta őket megtérésre vezetni. Akik azonban nem Isten választottai, azok mindkettőt elutasították, az Ige szavaival élve, sem a sirató, sem a vidám zene nem volt jó nekik. Gyanús, akiknek soha semmi nem jó. Áldott legyen az Isten, hogy mi befogadhattuk a mi Urunk Jézus Krisztus hívását!

Imádkozzunk az egyetemes imahéten! Együtt adjunk hálát Jézus Krisztusért, a bűnbocsánat, az új élet, az örök élet evangéliumáért. Tartsunk bűnbánatot együtt, mert rest a mi szívünk, hiteltelen a mi életünk, erőtelen a szavunk, és gyarló érdekek irányítanak bennünket. Jöjj, Szentlélek Úr Isten.

Steinbach József