Nagy dolog!

Gondolatok 2016. karácsonyára

Sokféle események között rázkódó világunkban, itt és most, 2016. adventjében és karácsonyán mit is mondhatunk? Hogyan szólalhat meg a keresztyén üzenet?

Márk evangéliuma arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus Krisztus nagy dolgokat tesz, mert ezért jött (Márk 3,8).

Az embernek szüksége van arra, hogy „nagy dolgokat” éljen át és „nagy dolgokat” tegyen, hiszen ezekben élete kiteljesedhet. Persze az már igen viszonylagos, hogy kinek mi a „nagy dolog”. Életünk szürkeségében és mulandóságában mindent igyekszünk felnagyítani, „láttatni”, és erre a modern kommunikációs eszközök lehetőséget is adnak. De ha minden „kiemelt”, akkor igazából semmi sem hangsúlyos.

Ebben az ellentmondásban vergődik a nyugati ember: mesterséges fények, csillogás-villogás, mindenki kikiáltja a magáét, és már régen nem tudjuk, mi az igazán fontos, kik vagyunk, hova tartozunk, miért vagyunk. Olyanokká lettünk, mint a vakondok, „sötétben” élünk, berendezkedtünk egy „bizonyos szinten” (szint alatt), és nem is tudjuk, hogy van „feljebb” is…

A „Kontroll” című magyar film (2003) metróellenőrökről szól, de az alkotás nyilvánvalóan szimbolikus. Az egész eseménysor „lent”, mesterséges fények között játszódik, az emésztő sötétséggel küszködve. Így élünk. Sokat lehet nevetni, és ugyanakkor meg is lehet ijedni, a film láttán. Mivel a „mélyben” mindig van rivalizálás, ezért az egyik „menő” ellenőrcsapat azt találja mondani a másik, jegyeket-bérleteket kontrolláló, „lúzergyanús” csoportnak: „Ti olyan hülyék vagytok, hogy veletek bérletet kellene vetetni”.

Igen, olyan „ostobák” ezek mind, a látszólag menők és lúzerek egyaránt, – és nemcsak ők -, hogy „lent” élnek, miközben nem is sejtik, milyen „odafent”. Ingyen bérletük van odalentre. A mesterségesen fénylő világban azonban egyre halálosabban kisebesedik az arcuk, az életük.

A főszereplő fel is teszi az alapvető kérdést: „Hogyan lehet innen kijutni, Béla bá?” A legnagyobb dolog, ha valaki feljut innen a napfényre; – a „csilli-villi” fények kétes világából, és a halálba taszító (csuklyás) gonosz homályból, az éltető, megelevenítő napfényre.

Jézus Krisztus azért jött, hogy kivezessen egy teljesebb életre, majd pedig az örök életre.

Jézus Krisztus nagy tettei „előjelei” a legnagyobb dolognak, amit ember valaha megtapasztalhat (Márk 3,9-11). Ő nemcsak hatalommal szólt, tanított; hanem hatalommal gyógyított, minden betegséget. Őhozzá fordult akkor mindenki, akinek csak valami baja volt. Baj pedig akadt bőven akkor is, akad ma is. A „betegség” tág meghatározását olvassuk az evangéliumban (10). Mindenféle bajról szó van itt, ami az ember nyomorúságát okozhatja.

Jézus Krisztus azonban ezeknél is többet ajándékozott nekünk. Ismét hangsúlyozzuk: Jézus Krisztus azért jött, hogy kivezessen egy teljesebb életre, majd pedig az örök életre. Ez a karácsonyi örömhír. Jézus Krisztus az élő Isten végső kijelentése, amely karácsonykor, nagypénteken és húsvétkor tárult fel, a „legnagyobb dolog” csodájában: a megváltásban. Ez a forrása minden itteni megújulásnak, házasságban, családban, egyházban, társadalomban, világban. Nincs ennél nagyobb dolog! Isten mindenkit szeret, mindenkit az élet teljességével akar megajándékozni (Márk 3,7-12).

Nagy dolog ez! A legnagyobb! Van kiút! Ez karácsony örömhíre, keresztyén örökségünk egyedülálló kincse: a szeretet, az irgalom, a jól értelmezett szabadság és a reménység kultúrája. Mi itt mindent ennek az örömhírnek köszönhetünk. Ragaszkodjunk hozzá.

Áldott karácsonyt mindenkinek!

Balatonalmádi, 2016. november 16.