Nyaralók találkozója – 2017.08.13.

Előkészületek

• 00 órától udvar rendezése
• 00 órától asztalok elhozatala a borfesztiválról, találkozó 8.00 órakor a parókián, a szállító autó már ott vár bennünket
• 30 órától asztalok felállítása, megterítés
• 00 órától technikai beszerelés
• 00 órától vendégek fogadása, gyülekezeti teremben egyeztetés a szolgálattevőkkel

Beköszöntő (Steinbach József)

A Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Nyaralók VII. Találkozóján imádságos szeretettel köszöntünk mindenkit az apostol szavaival: „Kegyelem nekünk és békesség, Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.”

Hálásak vagyunk Istennek, hogy gyarapodó és élő gyülekezetünkben az itt nyaraló Testvérekkel is személyes kapcsolatot tarthatunk, egymás hite által épülve. Hálásak vagyunk Urunknak, hogy hetedik alkalommal szervezhetjük meg ezt a találkozót, ünnepi istentisztelettel, ahol nyaraló testvéreink szolgálnak, valamint utána egy közös ebéddel és testvéri beszélgetéssel folytathatjuk a találkozót. Köszönjük, hogy a nyaraló Testvérek közül is egyre többen lelki otthonuknak érzik ezt a gyülekezetet.

Ünnepségünk kezdetén hadd jelentsem be, hogy sok áldozathozatal, gyülekezetei adakozás, igen nagy összegű önkéntes felajánlások és kormányzati támogatás által gyülekezetünk infrastrukturális fejlődésére is lehetőség nyílt, amire már nagy szükségünk volt. A gyönyörű villaépület, gyülekezeti házunk a templom szomszédságában, a Hősi emlékmű mögött található, majd tekintse meg, aki teheti. Az épület felújítást elkezdtük, a huszadik század eleji klasszikus almádi-villa-tetőzet már teljesen megújult, és szeptemberben az első szinten egy nagy gyülekezeti terem és gyülekezeti központ alakul ki. Áldott legyen érte az Isten.

A mai napon adunk hálát a Reformáció 500 éves évfordulóján Isten Igéjéért, és az Ő népéért, valamint októberben mind a két templomunkban emléktáblát helyezünk el a jubileum alkalmából.

A mai istentiszteleten emlékezünk meg Isten hűséges eszközeiről, akik ebben a gyülekezetben, a legnehezebb időkben építették Isten országát. Így emlékezünk meg Bolla Ferenc nagytiszteletű úrról, a gyülekezetet alapító lelkipásztoráról és hűséges munkatársáról, Erdődi András gondnok úrról. Mindkettőjüket húsz esztendővel ezelőtt, 1997-ben hívta haza szolgálatba küldő Ura.

Isten hozott mindenkit, külön kiemelve a Bolla és Erdődi Családot. Az Úr áldása legyen alkalmunkon, idei vezérigénkkel kérve ezt: „Tudom, kinek hiszek” (2Timóteus 1,12).

Ünnepségünk méltó nyitánya a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása, amikor megkeresztelhetjük Erdődi András gondnok úr dédunokáját, Erdődi Lucát; – Dr. Erdődi Ákos és Wolf Katalin gyermekét.

Keresztelőre készülve, és egyben fennálló énekül magasztaljuk a mi Urunkat, a 105. zsoltár 1. versével, amely így kezdődik: „Adjatok hálát az Istennek”.

Keresztelési liturgia (Steinbach József)

A szokott rend szerint történik, az első padból szülők, keresztszülők félkörben a keresztelőmedence mellé állnak az úrasztala oldalán.

Szereztetési Ige, rövid igehirdetés, 329. dicséret 2. verse: „Nem éltem még e föld színén…”, Apostoli hitvallás, két kérdésre vonatkozó felelet (akarjuk, ígérjük), imádság, keresztelés, áldás.

A meghintés a keresztelési szertartás legvégén történik, majd áldással fejeződik be.

Utána a szülők és keresztszülők visszaülnek a gyermekkel együtt a helyükre. Az istentiszteletre készülő ének alatt kézfogás kíséretében átadjuk a keresztelési emléklapot. Ha a gyermek vagy gyermekek türelmetlenebbek, nyugodtan ki lehet őket hozni a gyülekezeti terembe, az istentiszteletre készülő ének alatt, ahol kivetítve nyomon követhető az istentisztelet.

Istentisztelet, rövid igehirdetéssel (Steinbach József)

Istentiszteletre készülve énekeljük a 294. dicséret mindhárom versét: „Jézus vigasságom”.

Előfohász, textus, igehirdetés, ima, Miatyánk, áldás.

Helyünket elfoglalva, ünnepi megemlékezésünkre készülve, énekeljük a 150. dicséret 1. versét: „Dicsérjétek az Urat…”.

Szabó Sándor presbiter bizonyságtétele (felkéri Kádár Gergő presbiter)

Kedves Testvérek! A gyülekezet presbitériuma, minden munkatársa, és a házigazda gyülekezet minden tagja nevében én is szeretettel köszöntöm megjelent nyaraló Testvéreinket, és az ünneplő Gyülekezetet! Ünnepi megemlékezésünkön nyaraló Testvéreink szolgálnak.

Felkérem először Szabó Sándor nyaraló testvérünket, mérnök urat, a székesfehérvári gyülekezet építési gondnokát és presbiterét, hogy a Reformáció 500 éves jubileuma alkalmából mondja el közöttünk röviden gondolatait, személyes bizonyságtételét, különös tekintettel arra, hogy mit jelent ma reformátusnak lenni.

Wolf Katalin művésznő énekszolgálata (felkéri Kádár Gergő presbiter)

Köszönjük Presbiter Testvérünk építő bizonyságtételét. Urunk áldását kérjük életére, szolgálataira, gyülekezetére.

Nagy öröm és ajándék számunkra, hogy Wolf Katalin művésznő itt van közöttünk, úgy is, mint az Erdődi Család tagja, de úgy is, mint méltán elismert művész. Nagy ajándék, hogy gyermekét most részesíthettük a keresztség sákramentumában. Külön ajándék számunkra, hogy énekszolgálatot is vállalt ünnepi istentiszteletünkön.

Tisztelettel felkérem, hogy Isten dicsőségére és mindannyiunk épülésére énekeljen közöttünk.

Szabó Eszter testvérünk szavalata (felkéri Kádár Gergő presbiter)

Nagy ajándék volt hallgatni művésznő szolgálatát, gyönyörű hangját, amely Isten dicsérete volt közöttünk. Sok áldást kívánunk életére, művészi pályafutására és Szeretteire.

Tisztelettel kérjük ezután Szabó Eszter testvérünk szolgálatát, aki a székesfehérvári és a balatonalmádi gyülekezethez is kötődik, többször hallhattuk már Őt imádságos szívvel verset mondani, most is az Ő szavalatát hallgassuk meg.

Oláh László gondnok úr megemlékezése Erdődi András gondnok úrról (felkéri Kádár Gergő presbiter)

Köszönjük a verset, az abban megszólaló üzenetet, a szentlelkes előadást, és azt, hogy Eszter néni gyakran szolgál közöttünk, az Úr áldja meg ebben sokáig.

Most felkérem Oláh Lászlót, a balatonalmádi gyülekezet gondnokát, hogy emlékezzen meg Erdődi András gondnok úrról, a gyülekezet egykori, hűséges gondnokáról.

Megemlékezés

Erdődi András 1913-ban született. 1970-től haláláig, 1997-ig, tehát huszonhét éven át szolgálta Jézus Krisztus ügyét gondnokként a balatonalmádi gyülekezetben.

Amikor róla megemlékezünk, akkor minden egykori gondnokunkért, presbiterünkért és szolgáló testvérünkért is hálát adunk. Mind a füzfőiekért, mind az almádiakért, hiszen a két gyülekezet mindig egyetértésben, egymást támogatva szolgálta Jézus Krisztus egyházát. Amikor tehát az almádi gyülekezetről beszélünk, akkor a fűzfői gyülekezetről is mindig szó van, és ez fordítva is igaz.

A Trianon után elszakított Kőrösök vidékéről Gondnok úr családja Gyulára költözött; – szülei itt gazdálkodtak. A harmincas évek hitbeli ébredése a Szentlélek ajándéka volt, amire ma is nagy szükség lenne, és amely Erdődi András gondnok úr fiatal szívét is megérintette a Jézus Krisztus evangéliumával.

Erdődi András 1941-ben kötött házasságot Kóczián Erzsébettel, akivel Gyulán kezdték meg közös életüket; –  két gyermeket neveltek fel Isten félelmében. Közel ötven évet élhettek együtt.

A háború ideje alatt Gondnok úr megtapasztalta a próbatételeket, fogságban, lágerekben, ahol ugyanakkor átélte a Jézus Krisztusba vetett hit szabadító, megtartó erejét. Különösképpen a jeremiási Ige biztatta: „De te ne félj szolgám, neked nem vetek véget, veled leszek, haza segítelek…” (Jeremiás 46,27-28). Isten valóban haza segítette őt, 1946-ban. A Gyulán felvirágoztatott gazdaságot azonban a mindannyiunk által ismert okok miatt el kellett hagynia, így a balatonfűzfői gyárban kezdett mindent újra a család, 1948-ban.

Gondnok úr itt ismerkedett meg a balatonfűzfői gyülekezettel, amely éppen templomát építette. Ettől kezdve Bolla Ferenc nagytiszteletű úrral lelki testvérek lettek egy életen át. Később Balatonalmádiban telepedett le a család, először albérletben, majd később építkeztek. Ettől kezdve Erdődi András a balatonalmádi gyülekezet hűséges tagja, missziós tevékenységet végző presbitere, (1953-tól), majd gondnoka lett (1970-től), egészen haláláig (1997-ig).

Gondoljunk csak bele, a legnehezebb időkben, emberileg szólva a semmiből hozták létre ezt a gyülekezetet, valójában az Isten segítségével, akinél minden lehetséges: templomot építettek Fűzfő után Almádiban is, megindult mindkét helyen a hitoktatás, a bibliaórák, az evangélizációk, miközben komoly pásztorációs, családlátogatói szolgálat vette kezdetét. Mindkét gyülekezet folyamatosan erősödött.

Bolla Ferenc nagytiszteletű úrtól a szolgálatot átvevő, később megválasztott lelkészt is felejthetetlen bizalommal és szeretettel fogadta, támogatta, imádságos szívvel bíztatta Erdődi András gondnok úr. Bizony, csak egy lelkész tudja, mit jelent egy gondnok vagy egy presbitérium bíztató szeretete. Már önmagában egyházépítés ez.

Erdődi András gondnok úr életéért, szolgálataiért hálát adva, az örök élet reménységében, a Jelenések könyve 2. fejezetének 10. versét helyezzük az emlékező gyülekezet szívére: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját”.

Steinbach József lelkész megemlékezése Bolla Ferenc gyülekezetalapító lelkipásztorról (felkéri Kádár Gergő presbiter)

Köszönjük Gondnok Úr megemlékezését Erdődi András egykori gondnokunkról. Bandi bácsi hűséges, szolgáló életének legfontosabb bizonyságait hallgatva az az Ige jut eszünkbe, amit a Példabeszédek könyvének 10. fejezetében olvasunk, miszerint az igaznak emlékezete áldott (Példabeszédek 10,7).

Ezután felkérem Steinbach Józsefet, a gyülekezet lelkipásztorát, hogy emlékezzen meg Bolla Ferenc nagytiszteletű úrról, a gyülekezet alapító lelkipásztoráról.

 (Megemlékezés)

Bolla Ferenc 1913. október 22-én született Pápán, középiskoláit és a teológiát is ebben a városban végezte, – 1936-ban.

Kezdetben a pápai kollégium könyvtárában dolgozott, majd Veszprémbe került segédlelkésznek.

1940-ben Szűcs József, az egyházmegye akkori esperese, a vörösberényi egyházközséghez tartozó balatonalmádi és balatonfűzfői fiókegyházak kérésére, Őt rendeli ki a Balatonalmádi-Fűzfőgyártelepi Református Társegyházközség megszervezésére.

1941. augusztus 4-én házasságot kötött az ősi református lelkész lányával, Baditz Erzsébettel, aki egész életén át hűséges hitvestársa volt a Jézus Krisztusban, és aki az Úr megtartó kegyelméből szerettei körében most is itt lehet közöttünk, és akit az ünnepi gyülekezet egész közösségében ezúton is imádságos szeretettel köszöntünk.

Isten 3 gyermekkel áldotta meg őket: Erzsébettel, Ferenccel és Ildikóval.

Ötvenedik házassági évfordulójukat 1991. augusztusában, a gyülekezet közösségében ünnepelték.

1942. április 6-án megalakult a Balatonalmádi-Fűzfőgyártelepi, későbbi elnevezéssel: Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Társegyházközség. Első önálló lelkészéül Bolla Ferencet választotta meg a gyülekezet.

Nagytiszteletű Úr 1943-ban a fronton teljesített lelkészi szolgálatot, ahonnan az Úr hazasegítette.

A gyülekezetszervezés munkájában először a lelki házat építette, látogatta a gyülekezetet, hívogatta a reformátusokat, evangélizációkat szervezett, hirdette közöttük Jézus Krisztust.

Az Úr a „lelki ház” építése közben gondoskodott a „kőházról” is.

Az ALMÁDI TEMPLOMOT az 1938-ban vásárolt épületből bővítették ki 1944 és 1956 között. 1948-ban ideiglenes harangláb épült a megvásárolt épület mellé. A templom ünnepélyes megáldása 1958. szeptemberében történt meg Győri Elemér akkori dunántúli püspök szolgálatával. Korábban iskolában, üdülőkben, éttermekben és az evangélikus imaházban tartották az istentiszteleteket.

FŰZFŐGYÁRTELEPEN 1944-ben vehették birtokba a protestáns imaházat, és 1950-ig használhatták.

Miközben BALATONFŰZFŐN is felépült a templom, 1949 karácsonyán kérték Isten áldását az új templom gyülekezetére.

A gyülekezetnek ekkor még nem volt lelkészlakása, de ezt a kérdést is megoldotta az Úr. Korábban az ORTE üdülője, a Klára panzió, majd főbérletek adtak otthont a lelkészcsaládnak, a Madách és a Bajcsy utcában, amikor 1954-ben Manglitz Gyula és neje, Kiss Teréz nekik ajándékozta a Hétvezér utca 4. szám alatti villát, amit ők felajánlottak a gyülekezetnek. Ez nagy hitre és hálára vall.

Bolla Ferenc nagytiszteletű úr, és akkori gyülekezete megtapasztalta az Ige szavait, a lelki házzal és a kőházzal kapcsolatosan egyaránt: „Ő szólt és meglett!” (Zsoltárok 33,9)

Bolla Ferenc nagytiszteletű úr a nehéz időkben hűségesen szolgált, 48 éven át egy helyen. Mindenben Isten dicsőségét kereste, és semmi előnyért, vagy félelem okán nem adta fel hitét, a legnehezebb időkben sem.

1988. január elsején vonult nyugdíjba. De amíg egészsége engedte, a háttérből, tapasztalataival és szeretetével, valamint szolgálataival segítette a gyülekezetek életét. Én magam is megtapasztaltam ezt a segítő szeretetet, amely Isten kegyelméből hét éven át erősített és tanácsolt a szolgálatban, mint kezdő lelkészt. Máig hálás vagyok, hogy előd és utód békében és szeretetben élt egymás mellett, és a gyülekezet tovább gyarapodhatott.

Feri bácsi, most hadd említsem Őt így, 1992-ben nagy hálaadással költözött a templom mellett felépült új parókiába, de hangoztatva: „Nincs itt nékünk maradandó városunk, ezért az eljövendőt keressük” (Zsidókhoz írt levél 13,14).

Feri bácsi minden nap készült a nagy útra: Tudta, hogy várja az Úr! Az Úr 1997. január 15-én, hajnalban, csendesen, szenvedés nélkül hazahívta magához.

Életéért a feltámadott Jézus Krisztus színe előtt adunk hálát. Erre a szolgáló életre végig a szelíd határozottság és a bátor hitvallás volt jellemző, amire manapság is olyan nagy szükség lenne, és amit éppen az idei esztendő vezérigéje fejez ki: „Tudom, kinek hiszek!” (2Timóteus 1,12)

Szolgálattevők köszöntése (levezeti Kádár Gergő presbiter)

Megköszönve a méltó megemlékezést gyülekezetalapító lelkipásztorunkról és egykori hűséges gondnokunkról, életükért az örök élet reménységében a 348. dicséret 2. versének éneklésével adjunk hálát: „Jézus él, mi is élünk”.

Az ünnepi alkalom végeztével szeretnénk egy szerény ajándékkal köszönteni az emlékező család képviselőit és szolgáló testvéreinket:

• Bolla Ferencné nagytiszteletű asszonyt (virágcsokrot átadja Steinbach József lelkész)
• Wolf Katalin művésznőt (virágcsokrot átadja Oláh László gondnok)
• Szabó Eszter testvérünket (virágcsokrot átadja Kovács János presbiter)
• Erdődi Ákos testvérünket, Erdődi András gondnok úr unokáját, és rajta keresztül az egész Erdődi Családot (ajándékot átadja Steinbachné Cenkvári Klára hitoktató)
• Szabó Sándor presbiter testvérünket (ajándékot átadja Gécs Sándor presbiter)
• Oláh Lászlóné presbiter testvérünket, aki sok odaadó szolgálata mellett több száz főre a mai ebédet elkészítette (virágcsokrot átadja Boncz Dénes)
• Bukvai Károly presbiter testvérünket, aki a közelmúltban ünnepelte 80. születésnapját (ajándékot átadja Nagy Erzsébet presbiter)
• Pannonhalmi Tibor kántorunkat, és rajta keresztül jelképesen, minden hűséges gyülekezeti munkatársunkat, és minden nyaraló testvérünket szeretnénk köszönteni, hiszen Pannonhalmi Tibor kántorunk székesfehérvári nyaralóként lett rendszeres munkatársunkká, kántorunkká (ajándékot átadja Steinbach József lelkész)
• Kovács Attila nagytiszteletű urat, a gyülekezet helyettesítő lelkipásztorát (ajándékot átadja Steinbach József lelkész)

A mai ünnepségből az is kiderül, hogy a kétévente megrendezendő nyaralók találkozóján a szolgálattevők tekintetében mindig más-más meghatározó várost emelünk ki, Győr, Szeged, Budapest után most Székesfehérvárt.

Egyetlen hirdetést szeretnék hangsúlyozni, kivétel nélkül mindenkit várunk az udvaron, gyülekezeti teremben, a megterített asztaloknál egy meleg egytálételre, és kérem, maradjunk sokáig együtt kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre, testvéri együttlétre. A kivonulás rendje: A záró ének és a Himnusz eléneklése után engedjük előre a lelkipásztorokat és a presbitériumot, majd a gyülekezet vonuljon ki a templom előtti térre, ahol egy percre álljunk meg Bolla Ferenc nagytiszteletű úr emléktáblája előtt, helyezzünk el egy koszorút. A koszorú elhelyezése szimbolikus, Erdődi András gondnok úrra ugyanúgy vonatkozik, mint mindazokra, akik ebben a gyülekezetben odaadó szolgálatban előttünk jártak.

Énekeljük a 230. dicséret valamennyi versét: „Áll a Krisztus szent keresztje”.

Utána fennállva énekeljük el nemzeti imádságunkat a Himnuszt!

Koszorúzás (levezeti Steinbach József, imádságot mond Kovács Attila)

Előfohász: „A mi további segítségünk…” (Steinbach József)

Az emléktábla szövegének felolvasása (Steinbach József)

Kovács Attila nagytiszteletű úr imádsága.

Koszorú elhelyezése (Steinbach József, Kovács Attila).

Mondjuk el mindjárt az asztali áldást: „Jövel Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk! Ámen.”

Közös ebéd, beszélgetés (Kovács Attila)

Énekek

• zsoltár 1. verse: „Adjatok hálát az Istennek”
• dicséret 2. verse: „Nem éltem még e föld színén…”
• dicséret mindhárom verse: „Jézus vigasságom”
• dicséret 1. verse: „Dicsérjétek az Urat…”
• dicséret 2. verse: „Jézus él, mi is élünk”
• dicséret valamennyi verse: „Áll a Krisztus szent keresztje”
• Himnusz