Pünkösdi áhítat 1. (2016.05.15.)

2016.05.07 Pünkösd IMG_4138

Erő, szeretet, józanság

2016. május 14., szombat

„Hitet nem adhatunk, azt az Isten Szentlelke adja, az erővel, szeretettel, józansággal együtt; de továbbadhatjuk ennek lehetőségét, beszélhetünk ezekről és mások elé élhetjük ezeket az ajándékokat” – Steinbach József dunántúli református püspök pünkösdi áhítata.

3Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, 4és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. 5Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. 6Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. 7Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1,3-7)

A Szentlélek munkája Jézus Krisztus váltságát teszi élővé és hatóvá bennünk.

Ez az ígéret mindenekelőtt Isten népének, az Ő egyházának szól. Ezt mindig tartsuk szem előtt, amikor a továbbiakat olvassuk.

A Szentlélek munkájának egyik aspektusáról szól a mai igeszakasz: Isten Lelke elvesz, megajándékoz, ezért imádkozzunk a Szentlélek jelenlétéért.

1. Mit vesz el Isten Lelke?

Isten Lelke elveszi a félelmeket, más fordítás szerint a csüggedést: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét”.

A félelemnek fokozatai vannak. Először összeszorul a szívünk, aztán életünk bizonyos szakaszaiban többet aggodalmaskodunk a kelleténél, a kórosabb fokozat az, amikor folyamatos feszültségben élünk, és a félelem beteges fokozata az, amikor kétségbe esünk és lebénít bennünket a félelem. (A félelmeket másként is lehet csoportosítani: a terhelő múlt, a nehéz jelen, a bizonytalan jövő is kiválthatja a félelmet és a csüggedést.)

Nemcsak az egyén félhet, hanem egy közösség is, tehát a félelmet kollektíve is értelmezhetjük. Félhet egy család, aggódhatunk az egyház jövője miatt, és aki nyitott szemmel és szívvel figyeli világunk történéseit, az emberileg joggal aggódhatna az egyes társadalmak, a világ jövője felett.

A mai Ige üzenete azonban éppen az, hogy Isten Lelkének van hatalma arra, hogy ezeket a félelmeket, egyéni és közösségi csüggedést elvegye tőlünk. Nem véletlen, hogy a Bibliában 365-ször szerepel az isteni bíztatás: Ne félj! Az év minden napjára jut ebből a bíztatásból. Jézus Krisztus a viharzó tengeren bátorította tanítványait: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek” (János 6,20).

A mi Urunk tudja, hogy az emberi élet része a félelem. Amíg ebben a világban élünk, félünk. Isten Szent Lelke azonban azt végzi el, amit Jézus Krisztus hangsúlyozott a tanítványoknak: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Márk 4,40). Ezzel a mi Urunk rámutat a Szentlélek ide vonatkozó munkájának lényegére, miszerint noha folyamatosan félünk,Isten Lelke nem engedi, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem. Jézus Krisztus szava pontosan ezt jelenti: Miért féltek ennyire, azaz miért lesz úrrá rajtatok a félelem, miért nem hisztek? Isten Lelke hitet ajándékoz, amely kiveszi a félelem uralmát az életünkből.

2. Isten Lelke elvesz, hogy adhasson

Mit ad a Szentlélek a félelmek uralma helyett? Isten Lelke az erő, a szeretet, a józanság Lelke. Beszéljünk erről a háromról, mint Isten Lelkének legfontosabb ajándékairól. 

Az erő nem az én erőm, mert mindannyian erőtlenek vagyunk és csak idő kérdése, hogy ez hogyan lesz láthatóvá rajtunk.

Az ember feladata, Isten népének feladata különösképpen az, hogyerőtlenül is „erőlködjön”, azaz tegyen meg mindent a maga helyén és lehetőségei között, és közben adatik a csoda, hogy Isten Lelke, a mi erőtlenségünket igénybe veszi, erejével megajándékozza, így eszközként felhasznál bennünket. Ezt nevezzük az Isten áldásának: erőtlenségemben erőlködöm és az Isten ereje közben felülről adatik (2Korinthus 12,9-10).

Vannak olyan helyzetek is, amikor tehetetlenül állunk egy probléma előtt. Ilyenkor erőlködni sem kell, hanem várni az isteni megoldást: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg” (2Mózes 14,14).

A Szentlélek másik fontos ajándéka, a félelmek ellenében, az erő mellett, a szeretet. Erről a legnehezebb beszélni közhelyek nélkül. Megpróbálom a szeretetről szóló bibliai tanítást néhány mondatban összefoglalni.

Ez a szeretet megváltó szeretet, vagyis a Szentírásban a szeretet mindig az élő Isten Jézus Krisztusban közölt, megváltó szeretete. A szeretethimnusz jól ismert sorai, miszerint a szeretet mindent eltűr, mindent elfedez, mindent remél, és soha el nem múlik, nem a mi emberi szeretetünk jellemzőit sorolja fel, hanem Isten megváltó szeretetének tükre ez (1Korinthus 13,4-8).

Ez a megváltó szeretet a Szentlélek ajándéka, amely, ha betölt bennünket, akkor nem tudunk többé csak magunknak élni. Vagyis Isten megváltó szeretete áldozatot hozó szeretetetté formálódik bennünk, amely képes lesz áldozatot hozni a másikért is.

Ez a szeretet azonban nemcsak megváltó és áldozatot hozó szeretet, hanem okos szeretet is. Mire gondolunk itt? Arra utalunk itt, hogy noha áldozatot hozunk a másikért, nem feltétlenül kell önmagunkat feláldozni a másikért. Persze adódhatnak ilyen helyzetek is, de ez mindig kivétel és nem az általános, szentlelkes szabály. Az okos szeretet az a szeretet, amely önmagára is figyel, és szeretetével nem fárasztja a másikat sem, de önző módon nemcsak önmaga körül forog.

Ez a szeretetről szóló bibliai tanítás. Isten Lelke ezt a szeretetet ajándékozza nekünk, amely megváltó, áldozatot hozó és okos szeretet.

Végezetül a Szentlélek harmadik ajándéka, a félelmek ellenében, az erő és a szeretet mellett, a józanság.

A józanság azt jelenti, hogy két lábbal a földön járunk, hívő reménységgel előre tekintünk, és állandó kapcsolatban vagyunk a mennyei világgal. Pontosabban is megfogalmazhatom. A hívő ember a realitások talaján áll, két lábbal a földön jár, nem álmodozik feleslegesen, szembenéz a konkrét valósággal; de erővel és szeretettel, azaz hitben teszi ezt.

A hívő ember élete mentes minden illúziótól, mert pontosan tudja, hogy milyen ez a „bűntől rontott” világ.

A hívő ember élete tehát mentes minden illúziótól, de a hívő ember tudja, hogy a hit nem illúzió. Ez a bizonyosság tartja őt egyszerre a világban és mégis a dolgok fölött. A hívő ember mindenre illúziómentesen tekint, de ugyanakkor mindent a megváltásból fakadó reménység optikájából szemlél. Az Isten országának gazdagsága ugyanis már itt megélt valóság, nem pedig illúzió.

3. Végezetül, nagyon röviden, tegyük fel a kérdést: hogyan adja Isten Lelke ezt a három fontos ajándékot nekünk?

Az erő, a szeretet és a józanság, a félelem ellenében, kegyelmi ajándékok. Mi önmagunkban erőtlenek, szeretetlenek és hamisan álmodozók vagyunk, és magunktól nem is leszünk mássá, csak ha Isten kegyelme könyörül rajtunk, és Szentlelke által, Jézus Krisztusban újjászületünk, akkor kapjuk ezeket az ajándékokat. Tehát ez a három fontos ajándék mindenestül Isten Lelkének ajándéka, kegyelmi állapotban van az, aki ezeket megkapta.

Itt tekintsünk a kiemelt 7. versen túl az egész igeszakaszra. Pál apostol hangsúlyozza Timóteusnak, hogy szüntelenül megemlékezik róla könyörgéseiben (3). Sőt magát Timóteust is kéri, hogy ő is imádkozzonugyanilyen buzgósággal, vagyis gerjessze fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely már benne van (6). Jézus Krisztus hangsúlyozta: „…mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lukács 11,13). Hogyan kaphatjuk ezeket az ajándékokat? Imádkozhatunk értük!

De még egy fontos mondatot említ ezzel kapcsolatban az Ige:továbbadhatjuk ezeknek lehetőségét a gyermekeinknek, a következő generációnak.

Hitet nem adhatunk, azt majd az Isten Szentlelke adja nekik, az erővel, szeretettel, józansággal együtt; de továbbadhatjuk ennek lehetőségét, beszélhetünk ezekről nekik, és eléjük élhetjük ezeket az ajándékokat; miközben soha nem szűnünk meg reménységgel könyörögni a ránk bízottakért. „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan” (5).

Ez a mi felelősségünk. Ennyit mindenképpen tehetünk.

A többi Istenünk „dolga”, a Szentlélek munkája, az Ő döntése szerint. 

Forgassuk szívünkben az idei pünkösdi üzenetét: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (7).

Steinbach József

A szerző dunántúli református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke.