Egyházkerületi Tanácsülés

Főtiszteletű Egyházkerületi Tanácsülés, tisztelettel és szeretettel köszöntünk mindenkit!

Az első tanácsülésünket online módon tarthattuk meg, hála az Úrnak, hogy most személyesen találkozhatunk.

A Filippibeliekhez írt levél 4. fejezetének az 5. versével köszöntöm a Tanácsülést, amely személyesen számomra is hangsúlyossá lett az elmúlt időszakban: „Az Úr közel!”

Olyan aspektusban lett hangsúlyossá számomra ez az Ige, miszerint az Úr közelsége egyrészt egy áldott valóság itt a jelenben – minden körülmények között –, miközben boldog reménység is.

Ugyanakkor ebben a rövid Igében ott van egy féltő szeretettel teli intés is, hogy legyünk mindig készen, mert nem tudjuk, hogy mely órában jön el a mi Urunk; és abban a munkában találjon bennünket hűséggel, amibe Ő állított minket.

Így próbálunk helytállni, a szolgálatunkat végezni ennek a ciklusnak az elején – mindannyian a magunk helyén –, ennek az Igének a biztatását és féltő szeretettel teli intését komolyan véve: „Az Úr közel!”. Erre rímel a másik nagyon fontos Ige: „Velünk az Isten.” (Máté 1,23)

Szeretném mindenekelőtt megköszönni a Balatonszabadi Református Egyházközség befogadó szeretetét, Nagytiszteletű Asszonynak, Gondnok Asszonynak, a gyülekezeti tagoknak az előkészületeket.

Mindig jó ebbe a gyülekezetbe jönni.

Győri-Daniné Tóth Anett akkor lett a balatonszabadi gyülekezet lelkipásztora, amikor én – tizenhárom évvel ezelőtt – elkezdtem a püspöki szolgálatot.

A gyülekezet olyan állapotban volt, hogy nem láttuk a jövőt, és valamilyen formában még az elengedés gondolatának a kísértése is megfordult bennünk. Idekerült egy szolgatárs, akit tényleg az Úr küldött, aki szelíd, alázatos, nem sztárolja magát, mosolyog, és közben olyan munkákat végzett el rajta keresztül az Úr, amit csodaként élünk meg.

A gyülekezet lelkiekben megerősödött – ami a lényeg –, és ahhoz fejlődött az infrastruktúra: megújult a református templom, új parókia épült, és a visszakapott romos épület is átalakult.

Hálásak vagyunk az Istennek minden ilyen csodáért, amit mi magunk is megélünk, hisszük a magunk helyén, ezért szolgálunk és örülünk egymás örömének, és azoknak az áldásoknak, ami adatik, hiszen közösen építjük az Isten országát.

Engedjék meg, hogy beszámolóm első felében naplószerűen idézzem fel az eseményeket, a második felében pedig némely sarokpontokat csoportosítottam.

Nyilván a járványhelyzet második és harmadik hulláma meghatározta ennek az esztendőnek az első felét is. Elmondhatjuk, hogy ez a koronavírus járvány próbatétel, áldás és szent tanulság egyszerre, aminek a feldolgozása minden tekintetben folyamatban van. A próbatételek és a keserűség hogyan lehet és lett a javunkra, mi az az áldás, ami ebből megtartható és tovább vihető, azzal konferenciák fognak foglalkozni.

Imádkozzunk azért, ha lesz is valamiféle újabb próbatétel, ne történjék ilyenfajta lezárás, mint a második és a harmadik hullám idején, az első hullámról nem is beszélve, hiszen tudjuk, hogy mindannyian nehezen éltül meg ezt. Mindent elfogadunk az Úr kezéből, de legyünk jó reménységgel.

Itt is szeretném megköszönni, az egyházkerület teljes vezetése nevében, minden gyülekezetnek, lelkipásztornak, gondnoknak, közoktatási és szociális intézményeinknek, a Dunántúl egész közösségének a hívő helytállást ezekben a nehéz időkben.

Felidézem az online istentiszteletek tartását, mert ez is tanulságos, amit naplószerűen mondok el: Az Országos Egyház hivatalos ajánlása szerint, az első hullámban, 2020. március 16-tól május 16-ig, nyolc vasárnapon keresztül voltak online istentiszteletek elrendelve.

A második hullámban, november 9-től november 29-ig, három vasárnap, advent idejére már felszabadultunk.

A harmadik hullám még súlyosabb lett, március 8-tól május 1-ig, hét vasárnapon keresztül tartottuk online az istentiszteleteket.

Ezen belül még hogyan változtak az online istentiszteletek tartása, az nyilván a helyi presbitérium döntésétől is függött, de sok más egyéb szempont is befolyásolta ezt –, érdemes lenne egyszer tájékozódás jelleggel vizsgálni.

Itt is köszönjük mindenkinek a helytállást, hiszen az online istentiszteletek kinyitottak egy másfajta világot, miközben valljuk azt, hogy személyes műfaj az istentisztelet. Áldott legyen az Úr az újbóli személyes találkozások lehetőségéért.

Az online istentisztelet valóban új lehetőséget kínált, és új kihívásokat is jelentett a lelkipásztorok számára, mert újítva kellett az istentiszteleteket megtartani, nem csak a megszokott frontális módon.

Köszönjük azt, hogy a pásztori munka, az online hitoktatás folyhatott, mint ahogy az egyházkerületben és az egyházmegyékben is, az online tanácskozásokat is a zsinati törvények szerint rendesen és hivatalosan megtarthattuk.

Csak a főbb időpontokat sorolom fel, hogy a nyitásig milyen alkalmakat tarthattunk meg egyházkerületi szinten:

• január 8. nyitó esperes-gondnoki értekezlet;
• január 29. egyházkerületi alakuló közgyűlés;
• február 2. a Pápai Református Gimnázium új internátusa felépítésére vonatkozó kiviteli szerződés aláírása – azóta folyik a beruházás;
• február 10. esperes-gondnoki értekezlet;
• február 16. az új dunántúli zsinati képviselők összehívása;
• február 25. tárgyalás az országos óvodaprojekttel, a forráshiány kezeléséről;
• március 4. online egyházkerületi tanácsülés, a költségvetés elfogadása;
• március 23. PRTA szenátusi ülés, dr. Németh Tamás rektor úr megbízást kapott a Pápai Református Teológiai Akadémia vezetésére, életére és szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük;
• május 28. gimnáziumi igazgatótanács ülése.

Május 2-től eljött a nyitás lehetősége, amikor áttérhettünk a Zsinat Elnökségi Tanácsának elrendelése szerint a személyes istentiszteletekre.

A naplójellegű folytatása az eseményeknek és az elvégzett feladatoknak a mai napig a következők, innentől kezdve egy nagyon nehéz időszak kezdődött, mert más jellegű ügyeket kellett kezelni egyházvezetői szinten, illetve mindannyiónknak a magunk gyülekezetében. Azóta számos elmaradt alkalmat, hálaadó istentiszteletet, beiktatásokat kell pótolni, végezzük az esperes beiktatásokat, miközben a három püspökbeiktatást is, és tesszük ezt örömmel.

Hadd hangsúlyozzam, és áldott legyen az Úr, hogy december 31-ig már szinte minden hétvége telített. Bízunk reménységgel abban, hogy a gyülekezetlátogatásokat, hálaadó istentiszteleteket, vizitációkat, egyéb, már előre lekötött alkalmakat meg tudunk tartani.

Készülünk arra is, hogy egyre inkább a hagyományos kerületi programokat – legalább a megszokott vérkeringést visszaállítva – elindítsuk: gondnoki konferenciák, lelkésztovábbképző, püspöki vizitáció, Dunántúli Református Akadémia, elkezdjük szervezni nyár végétől a Református Egyházi Napokat, amely 2022. júliusában Pápán lesz.

A Dunántúli Református Lap legutóbbi számában részletesen közöltem, hogy konkrétan milyen időpontok állnak előttünk, azóta ez szinte a duplájára nőtt, áldjuk ezért az Urat, örülünk, hogy végre mehetünk és találkozhatunk újból a gyülekezetekkel és egymással.

Néhány fontos tényt még hadd mondjak el:

• Május 24. pünkösd másodnapja, Nagykőrös, Balogh Zoltán püspök úr és elnökség beiktatása;
• Június 5. Ács, Gerecsei Zsolt esperes és tisztségviselők beiktatása;
• Június 6. Miskolc, Pásztor Dániel püspök és elnökség beiktatása;
• Június 8. a Pápai Református Teológiai Akadémián vizsgák;
• Június 12. Nagykanizsa, Hella Ferenc esperes és tisztségviselők beiktatása;
• Június 15–16. Kopács, a Generális Konvent Elnökségi Tanácsának ülése –, másfél év után személyesen;
• Június 26. Rimaszombat, Géresi Róbert püspök és elnökség beiktatása;
• Június 27. Pápa, ifj. Márkus Mihály esperes és tisztségviselők beiktatása;
• Július 6. esperes-gondnoki értekezletet –, újból személyesen, ahol erre az alkalomra készültünk fel;
• Július 8. zárszámadó egyházkerületi tanácsülés;
• Július 10. Veszprém nagytemplom, Szabó J. Róbert esperes és tisztségviselők beiktatása –, szeretettel hívunk és várunk minden érintettet, imádsággal készülünk az alkalomra.

A Dunántúli Református Egyházkerület kántorképzője tavaly elmaradt, az idén meg tudtuk tartani, most zárul július 10-én.

A fenyvesi hittanos ifjúsági és családos táborok folynak rendben, köszönjük az áldozatos munkát a szervezőknek és a munkatársaknak.

Volt egy nagy próbatétel, a szónak a pozitív értelmében, június 10-től négy alkalommal, reggel nyolc órától késő estig, a tavaly elmaradt egységes lelkészképesítő vizsgákat kellett pótolni –, és az ősszel lesz még három alkalom. Őszintén megmondom, ez a vizsgáztató számára nagyobb próbatétel, mint a diák számára, hiszen folyamatos koncentrációt igényel.

Hadd mondjam el, a négy teológiáról, akik 2020-ban jelentkeztek egységes lelkészképesítő vizsgára, és a nyelvvizsgamentesség miatt bennragadt diplomákat is kiadták, kilencvennégyen álltak az Egységes Lelkészképesítő Bizottság elé; ilyen értelemben hatalmas szám, de egyébként nem sokkal kevesebb más alkalmakkor sem.

Azt látjuk, hogy nagyon komoly és tehetséges, nagytudású, sokszor már egy világi diplomával rendelkező fiatal áll előttünk, aki rendkívül képzett, nyelveket beszél. A motivációs beszélgetés alkalmával megkérdezzük, hogy ki az, aki gyülekezeti lelkész szeretne lenni, azt el kell mondani, hogy töredéke a vizsgázóknak, és ez szomorú.

Elmondhatom, hogy a tizenhárom év alatt az egyházkerületünkben is, a személyi kérdéseket illetően, ilyen nehéz helyzetben nem voltunk, mint most. Szükség lenne lelkészre, igazából van, de még sincs, mert a kisebb gyülekezetekbe a fiatalok nem nagyon akarnak elmenni szolgálni. Azon pedig nem lesz áldás, ha kirendeljük őket bizonyos szintig, amíg önálló, választható lelkészek nem lesznek. Ez egy nagy probléma, ezt hordozzuk imádságainkban.

Néhány szempontot megemlítek, ami előttünk állunk, ezt is naplószerűen bemutatva, de ez tematizálná a témákat, és utána arra térek rá:

• augusztus 29. Székesfehárvár, óvodaátadás;
• szeptember 5. Nagykanizsa, óvodaátadás;
• szeptember 9. Körmend, Szabadi István esperes és tisztségviselők beiktatása.
• szeptember 10–12. Balatonfenyves, gondnoki konferencia –, egy csoportban tartjuk, ez nagyon áldott volt múlt alkalomkor is;
• szeptember 17–18. Nagyvárad, Generális Konvent elnökségi ülése és a plenáris ülés –, ide az esperesek és az egyházmegyei elnökök is meghívót kapnak;
• október 9. Egyházkerületi Közgyűlés és lelkészszentelés.

Az Egyházkerületi Közgyűlés nagy feladata lesz az előadói rendszer teljes újragondolása, hogy egy működőképesebb, átláthatóbb, gyakorlatibb következményekkel járó rendszer alakuljon ki.

• november 7. Balatonakarattya, az új templom megáldása;
• november 27. felsős hittanos találkozó.

A legfontosabb programokat soroltam fel, a gyülekezetlátogatásokat nem. Bízunk az Úr kegyelmében, hogy az alkalmakat meg tudjuk tartani.

A beruházások kapcsán áttérek a csoportosított részre.

A korábbi támogatások lezárása folyik, és nagyon szépen haladunk. Köszönjük mindenkinek a fegyelmezettségét és segítségét.

Vannak olyan programok, amelyek nagyon nehezen haladnak. Ott fennáll az a veszély, hogy vissza kell fizetni ezt az összeget, vagy még időben az egyházmegye átcsoportosítja máshova. Ha a leadott összeggel az adott gyülekezetben nem történik időben előrelépés, és nem tudjuk ezeket a programokat december 31-ig lezárni, illetve január 31-ig elszámolni vele, akkor vissza kell fizetni. Egy konkrét ilyen gyülekezetről már tudok, ahol ez egészen biztos, hogy meg fog történni a visszafizetés, és van még egy-két kétséges helyzet.

Azt is hadd hangsúlyozzam, hogy a kormányzat bekért egy listát, mi egy kérdőívet küldtünk ki az új fejlesztési tervre vonatkozóan, ezt mi nagyon komolyan, csoportosítva beadtuk, ott van a kormányzat előtt. Ez azt jelenti, hogy reménység szerint számíthatunk még valamiféle folytatásra. Még mindig történt frissítése ennek a beadott listának, az esperesi karral egyeztetve, én úgy gondolom, hogy ezt egy ponton le kell zárnunk; ezt mi elküldtük, ez volt a mi feladatunk. Természetesen azzal, hogy ezt bekérték, ez valamiféle reménységre okot ad, de azért ez nem ígéret, nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Itt a mi feladatunk az volt, hogy a lehetőséget legalább ezen a szinten megadjuk a folytatás lehetőségére.

Az óvodaprogram forráshiányát tudtuk kezelni, országosan ötmilliárd forinttal, amiből kétszer hétszázötvenmillió forintot kap a dunántúli egyházkerület, az óvodaprogramban résztvevő gyülekezetek számára. Biztatjuk azokat, igyekezzenek, ahol még a közbeszerzési eljárás előtt vannak, hogy minél előbb elkezdődhessen ez a beruházás, mert az építőiparban napi árak vannak, folyamatosan emelkedik, és az újabb forráshiányt nem tudjuk kezelni. Ezt mindig elmondtam, aki előbb eléri a célt, akkor az kapja az összeget, és ez határozottan a kormányzat kérése is volt.

Nagyon örülünk a pápai internátus építésének, noha mind az Igazgató Asszonynak, mind a gimnáziumnak, mind a kerületnek bőven van gondja ezzel az építkezéssel, tehát egy nagy volumenű beruházás, szűk területen ezzel jár.

Bízunk abban, hogy az Úr Isten ad erőt és bölcsességet ezeket kezelni. 2022. szeptemberében szeretnénk, hogyha a diákok már ezt az új internátust vehetnék igénybe. A kivitelezőt március végéig a kiviteli szerződés kötbérrel kötelezi a befejezésre, bár a kivitelező mindent megtesz, hogy ezt a határidőt kitolja, de résen vagyunk e tekintetben.

Ha a pápai internátus megépül, akkor az Ókollégiumot egy nagyon egyszerű tisztasági meszeléssel szeretnénk egy konferencia szálláshellyé átalakítani, minél kisebb ráfordítással, aztán majd folyamatosan felújítással.

Már az előző ciklusban kaptunk rá felhatalmazást, és természetesen az itteni testületi ülés tagjai is hallották, hogy a püspöki hivatal bővítésére szükség van. Annyira megnövekedtek a feladatok, hogy különböző szakosztályokat kell létrehozni, ehhez nincs tanácskozónk, nincsenek külön irodák, parkoló –, egy esperes-gondnoki értekezlet alkalmával is gondot okoz a parkolás.

Folyamatban van az telekvásárlás. A püspöki hivatal mellett egy osztatlan közös tulajdonú telket vettünk meg, ahol négy tulajdonos van, ebből kettőt már kivásároltunk, a másik kettőnek a kivásárlása pedig folyamatban van. Így reménység szerint tudjuk majd a püspöki hivatalt bővíteni, mind parkolóval, mind pedig irodákkal.

Ezzel a pápai projektet szeretnénk befejezni, hiszen akkor Pápán úgy gondolom, hogy minden, ami fontos megvalósul, megújul.

A másik központi vágyunk, amire felhatalmazásunk is van, és az Úrra bíztuk, ez a Siloám Missziói Otthon. Amikor azt kérdezték tőlünk legfelsőbb szintről, hogy mi az a prioritás, amit a kerület meghatároz – nyilván ezt már a korábbi testületekkel is egyeztettük –, akkor ez a Siloám Missziói Otthon régi épülete mellé az új épület megépítése, amire nagy szükség lenne.

Szeretnénk, hogy legyen rá lehetőség, ha például egy busznyi ember érkezik, akkor őket akár egyágyas szobákba is el tudjunk helyezni. Tervben van egy rendes főzőkonyha, étkező, parkolók kiépítése. A szomszédos telek megvásárlásával pedig kinyitottunk a Balaton-part felé. A Dunántúlon legalább egy száz fős olyan nagyon modern konferencia- és pihenőegység jöhetne létre, amely folyamatos üzemmel télen-nyáron.

Az egyházkerület vezetése, ahogy az internátus forrás megteremtéséért is mindent megtett, most azon dolgozunk, hogy erre is megteremtsük a forrást. Azért imádkozunk – ha már így alakult, hogy az idén nyáron sem nyithat meg a Siloám –, hogy egy építkezési hosszal épüljön meg az új épület is, és úgy nyíljon meg az otthon. Ez természetesen a mi elképzelésünk, és mindent megteszünk, elfogadjuk az Isten rendelését és vezetését.

A kőszegi csecsemőotthon épületének átvétele egy örök téma volt, ami zsinati fenntartásban van, és már Szabó püspök úr idején is nekifutottunk. A központban lévő gyönyörű épület teljesen leromlott állapotban van, jó lenne kezdeni vele valamit; annak egy részét az Országos Egyház, egy részét a kerület, egy részét pedig a helyi gyülekezet használhatná. Az egy nagy adósságunk már régóta.

Az Országos Egyház azt kérte, inkább nulla forintért átadja a dunántúli egyházkerületnek, mi erre a következőt mondtuk: Mi csak úgy tudjuk ezt köszönettel elfogadni, hogyha ehhez mi forrásígéretet is kapunk. A prioritások közé tartozik, de nem kerületi forrásból. Ha az országos egyház átadja, akkor ehhez úgy ossza be a kormányzati támogatásokat, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület ennyivel többet kapjon, mert ezt nem tudjuk máshonnan elvenni. Egy olyan átadási szerződéstervezet érkezett, amibe ez a forrásgarancia nincs bent, és természetesen mi ezt így nem fogadjuk el. Egy adott ponton a testületek elé is kerül ez a kérdés, de szerettem volna itt tájékoztatni a főtiszteletű Egyházkerületi Tanácsülést.

Jövő héten, július 15–16-án lesz Monoszlón egy kétnapos elnökségi tanácsülés, ahol nyugodtabban tudunk beszélgetni a legfontosabb lényegi dolgokról, ott szeretnék ezt a kőszegi ingatlant még egyszer pontosan tisztázni.

Azt is sikerült elérni, ez is egy nagy változás, hogy nem nekünk kell Berekfürdőre, Kolozsvárra utazni, mert mindig mondják, hogy messze van, és most sikerült Monoszlóra összehívni az elnökségi tanácsot.

Valamilyen szinten ennek a testületnek, és adott ponton a közgyűlésnek, beszélni kell a monoszlói gyönyörű, kisebb létszámot befogadó konferenciaterem, erdei iskola – Villa Silvestris a hivatalos neve –, helyzetéről és jövőjéről, ami egyházközségi fenntartásban van. Én úgy tudom, erősítsen meg bennünket a veszprémi egyházmegye elnöksége, hogy ott nagyon komolyan küzdenek ezzel az ingatlannal, annak a fenntartásával.

A kérdés, hogy esetleg tudunk-e valamit segíteni? Természetesen itt egyelőre csak egy informális, előzetes felmérésről van szó, hogyan tudnánk előrelépni ebben a kérdésben. Ha itt valami segítséget tudunk adni, akkor azt az egyházmegyével, a helyi gyülekezettel egyeztetjük. Ez az én püspökségem alatt örökös probléma volt, kerületi szinten úgy kellett ebbe pénzt fektetni, hogy egyáltalán az összeomlástól megmentsük. Testületi költségvetésben jóváhagyva ez elfogadott volt akkor, de igazából semmi jogosultságunk nem volt rá, mert nem mi vagyunk az intézmény fenntartója, de ugyanakkor sajnálnánk, hogyha az az érték ott tönkremenne. Ha az a döntés születik, hogy azt el kell adni, világilag értékesíteni, akkor természetesen azt is elfogadjuk.

A szociális intézmények átvételének kérdése majd kormányzati téma lesz, itt konkrét, komoly döntéseket kell meghoznunk egy adott ponton, én nem gondolnám, hogy ez elkerülhető lesz.

Nagyon örülünk annak, hogy az úgynevezett kerettámogatásból minden támogatás nyert, erről szintén tudnak, akik beadták a maximum tizenötmilliós templomfelújítási pályázatot. Dunántúlon kilencvenkilenc templom újul meg, ebből 1,4 milliárd forint értékben.

Arról is tudunk, itt mindig két ágon megy a forrásbegyűjtés, és külön országgyűlési képviselőkön keresztül is érkeznek források, támogatások az egyházkerületbe. Közvetlen a gyülekezetek kapják ezeket, mi ezeknek örülünk, egyébként a háttérben mindig felhívnak bennünket, nagyon korrektek, és egyeztetnek a tekintetben. Tudjuk, hogy ez egy politikai kérdés, az országgyűlési képviselőt helyzetbe hozni, ilyen szempontból fontos kérdés, és ezt abszolút megértjük, de nagyon köszönjük azt a korrektséget, hogy mindig tudunk róla, és mindig történik egyeztetés.

Az intézményekről csak egy mondat, itt a hat évben mindig másokat szeretnék kiemelni. Most két intézményt hadd emeljek ki ebben a beszámolóban, hiszen az általános köszönet minden intézmény felé szívből elhangzott.

Nagyon köszönjük a Pápai Református Gimnázium fejlődését, amely látható, túljelentkezés van az intézménybe. Ez évben jubileum is lesz, hiszen az indulás 490. éves, és az újraindulás 30 éves évfordulóját ünnepeljük meg októberben, hálaadással. Köszönjük Baráth Julianna igazgató asszonynak, az intézmény vezetőjének, és tanári karának a helytállást, nagyon megnyugtató számunkra.

Szeretném kiemelni a kehidai „Őszikék” Időskorúak Otthonát, egy szilárd és áldott lelkiséggel, diakóniai szeretettel rendelkező intézmény, amit nagyon köszönünk Bali Erzsébet igazgató asszonynak, és kérjük, tolmácsolja minden munkatársa felé az elismerésünket. Ott nagy sorban állás van, és mindig teltházzal működik az otthon.

A kommunikáció kapcsán nagy büszkeségünk, és ezt Kárpát-medencei szinten kénytelenek elismerni, és ezt most ilyen alázattal mondom, de mondják, hogy amit a dunántúli egyházkerületben két hét alatt megoldottunk, azt máshol még nem sikerült megoldani. Köszönjük Köntös László kommunikációs igazgató úrnak, és minden munkatársnak, a testületnek, hogy a forrást megszavazta. Amikor a költségvetést márciusban elfogadtuk, különválasztottuk a refdunantul.hu-t, ami inkább egy híreket, hivatalos közleményeket tartalmazó oldal, ott is most már egyre inkább megjelennek cikkek, ez is kezd feléledni, és erre odafigyelünk.

Létrejött az un. megvanirva.hu blog, amely olyan oldal, ahol református keretek között, de nagyon színes feldolgozott írásokat, publikációkat, anyagokat tartalmaznak, érdemes a küldetés nyilatkozatát elolvasni. Az előző alkalommal online módon talán idéztem is ebből.

Hadd ajánljam figyelmükbe, és egyben köszönjük a Dunántúli Református Lapot Igazgató Úrnak és minden munkatársnak, büszkék vagyunk erre.

Hadd jelentsem azt is, hogy a homiletikai sorozatokat bővítjük, közben kiderült, hogy ezt Kárpát-medencei szinten minden teológia tanítja. Az angolszász művek vannak előtérben, amit a teológusok angolul olvasnak, de magyarul is ki lehetne adni ezt kötelező tananyagnak. A tizedik kötet jelenik meg most ebben a sorozatban, dr. Czeglédi Sándor egyébként kiváló, rövid, tömör homiletikái, ennek nagyon örülünk.

Tudjuk, hogy Craddoc, Lowry, Bohren, Bonhoeffer, Boross Géza, Nagy István homiletikáját adtuk ki eddig, és számos tervünk van; Barth homiletikája le van fordítva, és közben példatárak is jelennek meg ebben a sorozatban.

A tudományos igehirdetés szolgálatát, és a keresztyén bizonyságtétel szolgálatát is a szívén viseli az egyházkerület. Itt köszönöm meg az Egyházkerületi Tanácsnak, hogy ezt is anyagilag támogatják. Egyébként ez a költségvetésünkben jelentéktelen összeg a százalékot illetően, de nagy dolog, hogy erre áldozunk, ez valahol a szolgálatunknak a lényege. Természetesen sok másfajta kiadvány is megjelenik még, ezt folyamatosan nyomon követhetik a testvérek.

A misszió kapcsán megemlítem, hogy tizenhárom évvel ezelőtt konkrét programmal indultunk, azt próbáljuk megvalósítani, hálásak vagyunk Istennek. Közben készül a Kárpát-medencei stratégia, és egy országos ciklusprogram is, ami ebben a hat évben megvalósítható. Mi nyilván ehhez majd igazodunk, de bevált missziói és pásztorációs programjaink vannak, amiket szeretnénk végigvinni, ha a vírushelyzet is engedi, bízunk ebben.

Őszintén megmondom, a záró ciklusomban valamilyen formában szeretném majd úgy átadni a püspöki szolgálatot, ha az Úr enged élni, hogy nagyon komoly, alapos állapotfelmérést – újabb lehetőségek feldolgozásával – adhassunk át az új egyházkerületi vezetésnek, igei-teológiai megalapozással. Én nem stratégiának nevezném, nem szeretem ezt a kifejezést, ez számomra túl világi, valami más nevet adunk ennek, és ez a dokumentumban is tükröződni fog. Ez egy szerény tartalmi és lelki átadás, a pénzügyi átadás mellett, amire már most el kell kezdeni készülni, mert most már a hat év helyett öt és fél évről van szó.

Engedjék meg, hogy néhány területet felsoroljak, amit én a ciklusnyitómban elmondtam, és ami ebben a hat évben vezérel bennünket: a pásztori, dunántúli családi közösségszemlélet, az eszkatológiai szolgáló szemlélet, az egyházkormányzás, a gyülekezetek és lelkipásztorok, egyházfinanszírozás, beruházások, intézmények, szakmai osztályok, ezeket a címszavakat használtam ennek a hat évnek a fő feladatai között, természetesen mindegyiket kifejtettem, január 29-én ezeket elmondtam, és a Dunántúli Református Lapban is megjelent.

A mai alkalommal a zárszámadással készültünk, itt ezen a tanácsülésen a tavalyi egyházkerületi beszámoló, az intézményeinkről szóló beszámoló kerül sorra, valamint az egyházmegyék költségvetése és zárszámadása. Továbbiakban a Pro Pannonia Reformata díjakra való jelölés és az egységes lelkészképesítő vizsgára való hozzájárulás, ami még a napirendi pontok között szerepel. A zárszámadásról még bevezetőt mondok, mielőtt Mátrai Katalin gazdasági vezetőnek, aki az előterjesztő, átadom a szót.

Nagyon köszönöm a türelmüket, hogy ezeket így egy kicsit gyorsan, gazdálkodva az idővel, de elmondhattam, miben vagyunk, mik a rövid és hosszú távú feladatok.

Nagyon szeretném megköszönni az elnökségnek, dr. Nemes Pál főgondnok úrnak, Máté László főjegyző úrnak, Szabó Gábor főjegyző úrnak a segítségét, külön Farkas Gergely kerületi tanácsosnak, és Mátrai Katalin gazdasági vezetőnek, valamint az esperes-gondnoki karnak, és minden testületi tagnak a segítségét, mert enélkül a szeretetteli konstruktív együttmunkálkodás nélkül nem tudnánk így haladni, ahogy most haladunk.

Dicsőség az élő Istennek! Az Úr közel. Velünk az Isten.

Köszönöm a figyelmet.

Balatonszabadi, 2021. július 8.

Steinbach József